A marsi viszonylatban hatalmas, 5-ös erősségű rengés a kutatók szerint páratlan betekintést ad majd a bolygó mélyébe, és ezzel hozzásegít a Föld és más kőzetbolygók kialakulásának megértéséhez.
Az amerikai tudományos akadémia bolygókutatói kitűzték a következő évtizedre vonatkozó céljaikat. Az Uránusz és az Enceladus meglátogatása mellett élet után kutatnának a marsi jégben, és mintákat hoznának vissza a Naprendszer különböző égitestjeiről.
A Solar Orbiter űrszonda 25 felvételéből összeillesztett kép sosem látott részletességgel mutatja be a fortyogó csillagot, és az egymillió Celsius-fokos napkorona is jól kivehető rajta.
Az Európai Űrügynökség űrszondája egyetlen képen örökítette meg a teljes napkorongot és az eddig látott legnagyobb proturbenciát.
Az űrkutatásban és a csillagászatban is mozgalmas év volt 2021. Beindult az űrturizmus, tovább fokozódott a hárompólusúvá vált, amerikai-orosz-kínai űrverseny, Magyarország asztrofizikai tesztműholdat lőtt fel, az Oumuamua nevű csillagközi objektumról pedig még a Harvardon is azt találgatták, hogy a Pluto jeges darabja vagy egy idegen civilizáció terméke.
A japán Hajabusza–2 űrszonda egy éve 5,4 grammnyi törmelékkel tért vissza a kisbolygóról, és a minták kezdeti vizsgálati eredményei a Naprendszer, a bolygók és a földi élethez szükséges anyagok keletkezéséről árulkodnak.
Parker, a naplégkör felső rétegébe elsőként berepülő napszonda sértetlenül vészelte át a csillagközi pokoltűz ötórás hőkezelését és a másodpercenként 100 kilométeres repülési sebességet. Azt is megüzente, hogy a napkorona jóval porosabb annál, amit mi eddig képzeltünk róla.
Lehet-e bizonyítani valamiről, hogy ott van, ha amúgy láthatatlan? Vajon módosítani kell-e a gravitáció törvényét a galaktikus skálán? Kun Emma és Molnár László csillagászokkal és állandó szerzőnkkel, Tóth Andrással folytatódik a Qubit csillagászati és űrkutatási podcastsorozata.
Hétfőn a NASA Juno űrszondája ezer kilométerre közelítette meg a Naprendszer legnagyobb holdját, és értékes adatokat gyűjtött a Ganymedes felszín alatti óceánját elfedő jégkéregről.
Az amerikai űrhivatal szerdán bejelentette, hogy hosszú idő után újra űrszondát küld a méretében Földhöz hasonló, de ma már extrém körülményekkel rendelkező Vénusz titkainak feltárására. Rögtön kettőt is.
A 2029-ben induló Comet Interceptor lesz az első olyan szonda, amelynél a start idején még nem tudni, melyik égitestet látogatja meg. A célpontot megörökítő kamerákat magyar cégek fejlesztik a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadása mellett.
Kína egyelőre az űrből tanulmányozza az Utopia Planitia régiót, ahol már májusban landolhat a misszió, hogy feltárja a Marson eddig észlelt legnagyobb felszín alatti vízkészletet.
Az autó méretű, nukleáris meghajtású szonda az elmúlt másfél évben feltárta a Mars éghajlatának múltbeli gyökeres változását, tovább mélyítette a légköri metán rejtélyét, köveket fúrt, hegyet mászott, és közben rengeteg szelfit készített.
Az európai-amerikai űrszonda negyedszázados karrierje során nélkülözhetetlennek bizonyult az űridőjárás előrejelzésében és a Nap aktivitásának megfigyelésében, ráadásul több ezer üstököst is felfedezett. És bár volt, hogy majdnem teljesen nyoma veszett, az előrejelzések szerint öt évig még biztosan bírja.
Egy friss kutatás előzetes eredményei 53-210 ezer évvel ezelőtti vulkáni tevékenységre utalnak a Mars egy régiójában, a NASA felszínen dolgozó InSight szondája pedig nemrég ugyanerről a helyről származó rengéseket érzékelt.
Az űrszonda 2023-ban hozza vissza a Földre a Bennuról gyűjtött értékes mintákat. Nem ez az első mintavétel egy kisbolygó felszínéről, de ez hozhatja a legizgalmasabb eredményeket.
Közeledik a nyár a NASA marsjárójának leszállóhelyén, ezzel együtt kezdenek feltűnni a látványos portölcsérek is.
A kisbolygó 12,3 kilométeres másodpercenkénti sebességgel vágtatott el mellettünk, de csak akkor sikerült észrevenni, amikor már távolodott. Veszélyt akkor sem jelentett volna, ha pályája keresztezi a Földét.
Az óriásbolygó újabb rejtélyeire adtak magyarázatot a NASA kutatói az űrszonda segítségével.
A Max Planck Intézet munkatársai egy különösen könnyű űrhajót terveztek, amely akár már 185 év alatt eljuthatna a Földhöz legközelebbi csillag, a Proxima Centauri közelébe. Az egyelőre csak papíron létező prototípus legyártása egymillió dollárba kerülne.
A londoni Természettudományi Múzeumban őrzött, pénzérme méretű marsi bazaltkő a héten indul vissza a vörös bolygóra a Perseverance marsjáró fedélzetén. A műszerek beállításában segít majd.
A tavaly júliusban a kínai Yutu–2 holdjáró által felfedezett, zselészerű anyag valójában olvadt kőzet. Na de mi okozta az olvadását?
Javában zajlik a NASA következő űrszondás küldetésének kiválasztása: az egymással versengő koncepciók közül mostanra már csak négy maradt. Kettő közülük a Vénuszt derítené fel, egy a Jupiter vulkánilag aktív holdját, az Iót, egy pedig a távoli Neptunusz holdja, a Triton gejzírjeit vizsgálná.
A Csang'o-4 eddigi legélesebb fényképein a holdi horizont és a zord regolit is szinte tapinthatóvá válik, de a Hold túlsó oldalát járó két jármű egymást is szívesen fotózgatja.
Tavaly a Marson, a Nap közelében és itt a Földön is közelebb jutott az emberiség az univerzum titkainak megismeréséhez. Itt vannak a legjelentősebb felfedezések.
A Jupiter és a Nap gravitációját kihasználva nagyjából mai technikával is elérhetőek lennének ezek az objektumok, többek közt a frissen felfedezett 2I/Borisov üstökös is.
A NASA még legalább hat évig szeretné életben tartani az öregedő Voyager szondákat, hogy a lehető legtöbb adatot gyűjtsék a csillagközi térből – amelyet most először tudnak közelről vizsgálni a szakemberek a veterán szondáknak köszönhetően.
A 2034-ben a Titánra érő szonda küldetése során több száz kilométert is repülhet majd a hold légkörében, felszíni és légköri méréseket végezve. A 2005-ben landoló Huygens után ez lesz a második ember alkotta eszköz, amely meglátogatja a titokzatos holdat.
Az ESA innovatív új küldetést indítana 2028-ban Comet Interception néven. A több részből álló európai szonda egy még felfedezésre váró, érintetlen, a Nap közelébe merészkedő üstököst vizsgálna. Konkrét célpont nélküli szondát indítani nem annyira rossz ötlet, mint amilyennek hangzik.
A Beresheet lett volna az első izraeli holdjáró, de 149 méterre a Hold felszínétől meghibásodott a hajtómű. Morris Kahn, a SpaceIL igazgatója szerint már az is szép teljesítmény, hogy idáig eljutottak.
Ambiciózus vállalkozás volt a New Horizons kameráit a legprecízebben az Ultima Thulére fordítani, de sikerült. A felvételek izgalmas részleteket tárnak fel az eddigi űrszondával vizsgált legtávolabbi objektum felszínén. Az is kiderült, hogy amit eddig hóemberhez hasonlítottak, inkább egy lapos tányér és egy horpadt dió kettősére emlékeztet.
A 4,5 milliárd éves gázbolygó gyűrűi mindössze 10-100 millió évesek, derült ki a Cassini utolsó küldetésén. Az űrszondának hála a Szaturnusz szerkezetének megismeréséhez is közelebb jutottunk.
Újabb mérföldkőhöz érkezett az űrkutatás: Kína sikeresen küldött űrszondát a Hold sötét oldalára. A holdjáró geológiai vizsgálatokat végez, és máris küldött haza néhány képet.
A szonda rádiójelei kedd délután érkeztek meg a Földre, tudatva az irányítókkal, hogy minden rendben ment az Ultima Thule felderítése során.
A NASA legendás űrszondája, a New Horizons 2015-ben a Plutót derítette fel, most pedig az Ultima Thule-t vette célba, a Földtől 6,6 milliárd kilométerre. A szonda január 1-jén reggel kerül a legközelebb a 30 kilométer hosszú, jeges objektumhoz.
A NASA Voyager–1 űrszondája után több mint 6 évvel a Voyager–2 is megérkezett a csillagközi térbe. Utóbbinak még működik egy olyan műszere, amely páratlan adatokat szolgáltathat erről a régióról.
A NASA nemrég bejelentette, hogy következő marsjárója az ősi tó és folyódelták maradványait rejtő Jezero-kráterben landol majd. Innen származhatnak majd az első Földre hozott kőzetminták.
A marsrengéseket kutató űrszonda hétfő este landolt, és profi fotókat küldött.
Az Európai Űrűgynökség marskutató szondája először küldött haza képet a bolygó jéggel borított krátereiről.
Öt évébe került a NASA űrszondájának, hogy odaérjen, de minden perc megérte.
A kráter széléről készült körpanoráma megmutatja a Curiosity szonda ötéves küldetésének minden fontos állomását.