Leprás mókusokat gyanítanak a rettegett kór középkori terjedése mögött

A kutatók szerint az emberek a középkorban mókusoktól kaphatták el a leprát. Ha ma is léteznek leprás mókusok, közegészségügyi szakemberek szerint nem valószínű, hogy róluk emberekre is átterjedne a betegség.

Kutatók a dél-angliai Winchester régészeti lelőhelyeiről származó emberi és vörös mókus csontokat vizsgáltak, és megállapították, hogy a leprát okozó baktériumhoz közeli baktériumtörzseik vannak – írja a BBC.

A lepra krónikus, emberek között terjedő fertőző betegség, amely a bőrt, az idegeket és a nyálkahártyákat támadja meg. A középkorban ugrásszerűen megnőtt a leprás betegek száma, erre az egykori leprakórházak nagy számából következtetnek. Az Egyesült Királyságban már hetven éve nincs jelen a rettegett betegség, de a világ számos részén még mindig létezik. A gyanú szerint tatuk hordozzák és róluk terjedhet emberre.

Az Egyesült Királyságban tudnak fertőzött vörös mókusokról, korábbi tanulmányok már megállapították, hogy a Skóciából és a Dél-Anglia partjainál lévő Brownsea-szigetről származó modern vörös mókusok leprát hordoznak. Az angol közegészségügy szerint azonban elenyésző a valószínűsége annak, hogy az emberek elkapják a betegséget a mókusoktól, ilyen fertőzést még soha nem jelentettek.

A kutatók 25 emberi és 12 mókusmintát vizsgáltak, az emberi maradványok egy egykori winchesteri leprakórházból, a mókus maradványok pedig egy közeli, szőrmekereskedők által használt helyről származnak.

A mostani az első alkalom, hogy egy középkori állatot a betegség gazdájaként azonosítottak volna. „Eleve meglepő volt a lepra megtalálása a mókusokban, az pedig különösen hihetetlen, hogy a középkorból bukkantunk rá erre” – mondta az erről szóló tanulmány társszerzője, Dr. Sarah Inskip, a Leicesteri Egyetem munkatársa. „Ez tényleg szembemegy azzal a narratívával, amely szerint a lepra kifejezetten emberi betegség volt.”

Az egyelőre nem világos, hogy vajon a középkorban a mókusoktól kapták-e az emberek a leprát, vagy fordítva, mindenesetre a közös törzs arra utal, hogy olyan módon terjedt emberek és állatok között, amit eddig nem azonosítottak.

Akkoriban a mókusok bundáját ruhabélésként használták, és az is előfordult, hogy mókusokat háziállatként tartottak – a nők körében különösen népszerűek voltak ezek az állatok.

A lepra az egyik legrégebbi regisztrált betegség az emberi történelemben, és noha Európából már gyakorlatilag eltűnt, Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában még mindig jelen van, évente több mint 200 ezer új esetet regisztrálnak.

Nem tudni pontosan, miként terjed emberek között, de a megfertőződéshez hosszú hónapokon át tartó, szoros kapcsolatra van szükség egy kezeletlen leprás fertőzöttel.

„A lepra története jóval bonyolultabb, mint gondoltuk” – kommentált a tanulmány vezető szerzője, Verena Schünemann professzor a Bázeli Egyetemről. „Ezidáig nem vettük számításba, hogy a múltban milyen szerepet játszhattak az állatok a betegség terjedésében és terjesztésében, és addig nem is lehet teljes a lepra történetének megértése, amíg ezeket a gazdaszervezeteket nem kutatjuk."