A vírusnak óriási vállalkozás egy szúnyog gyomrából odáig eljutni, hogy a következő csípésnél már egy másik embert fertőzhessen meg. Szerencsére úgy tűnik, hogy a SARS-CoV-2 legalább erre nem képes.
1918-ban Philadelphia óriási parádét rendezett a háborúba induló katonáknak, ami több ezer ember életébe került. Saint Louis viszont úgy járt el, ahogy most kellett volna a kormányoknak, és ez annyira jól sült el, hogy a példája ma már epidemiológiai alapvetés.
Pszichológus kutatók szerint az emberek sokáig démonokkal és boszorkánysággal magyarázták a betegségeket, és mivel a betegek elüldözése vagy megölése után csökkentek a fertőzések, visszaigazolást is kaptak erről.
Az amerikai szarvasok között egyre nagyobb pusztítást végez a kergemarhakórhoz hasonló betegség, a CWD. Nem kizárt, hogy a fertőzés emberre is átterjedhet, a hőkezelés semmit sem használ ellene.
A betegség korai stádiumában több mint 90 százalékos túlélési esélye volt a most bemutatott szerrel kezelt ebolás pácienseknek. Kongóban, ahol nem nagyon bíznak az orvosokban, az elmúlt egy évben 1800-an haltak bele a betegségbe.
A bevándorló gyerekeknek a célországban lakókénál alacsonyabb az önértékelésük, gyakrabban szenvednek depressziótól, hajlamosabbak az alkohol- és drogfogyasztásra, és gyakrabban bántalmazzák őket a kortársaik. Azoknak sem könnyebb a dolguk, akiknek szülei elvándorolnak, őket pedig hátrahagyják az anyaországban.