Megoldódni látszik Amerika gyarmatosításának négy évszázados talánya, a Roanoke-kolónia rejtélyes eltűnése
Észak-Amerika gyarmatosítása nem indult sikersztorinak. A felfedező expedíciókat követő első kolonizálási kísérletek közül az 1587-ben létrehozott Roanoke-kolónia históriája az egyi legismertebb és egyben a legrejtélyesebb.
Az Egyesült Államok alapítása előtti időszakról számos, valóságot csak nyomokban tartalmazó legenda született az elmúlt évszázadokban. Az Észak-Karolina partjainál fekvő 13 kilométer hosszú és 3,2 kilométer széles Roanoke-szigeten 1587 júniusában kikötő és kolóniát alapító telepesek nyomtalan eltűnését magyarázó, összeesküvés-elméletekre alapozott teóriák, áltudományos hipotézisek után nemrégiben hiteles tárgyi bizonyítékkal állt elő a régészek és történészek által a gyarmatosítás első időszakának kutatására 2003-ban First Colony Foundation néven életre hívott alapítvány. A régészeti hírportálok, például a Heritage Daily szenzációként számoltak be arról, hogy a szigeten folytatott márciusi ásatások során az algonkin őslakosok kerámia tárgyainak maradványai mellett egy olyan rézhuzalból font gyűrű is előkerült, amelyet Európában készítettek a 16. században.
A kutatók szerint a lelet arra utal, hogy a telepesek nyomtalan eltűnéséről szőtt elméletek közül az a verzió felelhet meg leginkább a a valóságnak, amely szerint a Roanoke-kolónia tagjai a túléléshez kénytelenek voltak asszimilálódni, vagyis csatlakozni az őslakos populációhoz.
CROATOAN
Az első európaiak 1585-ben kötöttek ki Roanoke partjainál. Az I. Erzsébet királynő által a sziget gyarmatosítására felhatalmazott Ralph Lane expedíciója azonban kudarcba fulladt. A szigetlakókkal kialakult ellenségeskedések és az ellátmány szűkössége miatt alig egy év után kénytelenek voltak elhagyni támaszpontjukat. Két évvel később a Sir Walter Raleigh által finanszírozott expedíció John White vezetésével újra próbálkozott. A partra tett telepesek – 89 férfi, 17 nő és 11 gyerek – feladata az volt, hogy a szigeten megépített ideiglenes településről portyázva elérjék a mai Egyesült Államok legnagyobb kiterjedésű torkolatvidékeként ismert Chesapeake-öblöt, hogy az ott Raleigh néven alapítandó kikötővárossal megteremtsék az angol korona további amerikai terjeszkedéséhez szükséges logisztikai infrastruktúrát.
A terv hamar füstbe ment, mivel a spanyol király flottájához csatlakozó kalózok megakadályozták az angol partraszállást a kontinensen. Augusztusban így White vitorlát bontott, hogy erősítéssel és további ellátmánnyal visszatérve teljesítse királynője akaratát. A hátrahagyott telepesek dolga a sziget megtartása lett volna, ám időközben a spanyolok és az angolok között háborúvá mérgesedett a tengeri viszálykodás, így White csak 1590-ben ért vissza Roanoke szigetére. A partraszállók azonban nyomát sem találták a kolóniának. A rövidesen szárnyra kapó, a ma ismert legendakör alapját képező sztori szerint a legénység már csak romokat talált, valamint egy fába vésve a „croatoan” feliratot. Bár a telepesek lidérces eltűnésére máig nem született épkézláb magyarázat, a feliratról már akkor kiderült, hogy az őslakos algonkin indiánok nyelvén a 80 kilométerre délre fekvő Hatteras-szigetet jelenti.
Legenda vs. valóság
A kolónia eltűnését a kortársak spanyol kalózok vagy őslakosok támadásával próbálták magyarázni, de volt természeti katasztrófa eshetőségét felvető verzió is, később viszont az óhazában az Újvilág még ismeretlen, idővel egyre horrorisztikusabbnak lefestett borzalmait sejtették a rejtély hátterében.
A virginiai Jamestown telepesei körében terjedő szóbeszédre vezethető vissza az a máig felemlegetett változat, miszerint az Észak-Karolinától délre élő indiánok számon tartanak a szomszédságukban egy szőke hajú, fehér bőrű emberekből álló törzset. A legvalószínűbb magyarázattal előálló William Strachey nevű jamestowni polgárnak már akkor sem igazán hitt senki, pedig az ő History of Travel in Virginia Britannia című 1612-es útleírásában konkrétan az áll, hogy a Roanoke telepesei elérték az eredeti céljuknak kitűzött Chesapeake-öblöt, ám a helyi őslakosok lemészárolták őket.
A Roanoke-kolónia története a gyarmati idők végére szinte kikopott a kollektív emlékezetből. Hogy aztán George Bancroft amerikai történész a 19. század első harmadának végén, Az Amerikai Egyesült Államok története című munkájában ismét felelevenítse, az amerikai eredetmítosz és a folklór egyik alaphistóriájává téve azt. Bancroft teszi az első komolyabb említést Virginia Dare-ről, John White feltételezett lányáról, mint az első, Észak-Amerikában született angolról. Az persze szintén tisztázatlan, hogy Virginia Dare valós személy volt-e, vagy csak Bancroft kreatúrája, mindenesetre a lány napjainkig a fehér angolszász Amerika és az új kezdet szimbóluma. Az amerikai tömegkultúrában rendkívül népszerű a lány és az eltűnt telepesek története, az egyik legtöbbször emlegetett feldolgozásnak Paul Green Pulitzer-díjas drámaíró Az elveszett kolónia című 1937-es színdarabját szokás említeni, amelyet egyébiránt a Roanokén megépített szabadtéri színházban mutattak be.
Régészeti igazság
Tudományosan csak az elmúlt másfél évszázadban kezdtek el foglalkozni a kolónia igazi sorsával. Az elmúlt 20 év archeológiai kutatásai az őslakos népességbe való beolvadás lehetőségét erősítik. A Bristoli Egyetem 2015-ös ásatásakor több, németföldről származó kerámia, kardmarkolat és egy pár nürnbergi érme is előkerült a Hatteras-szigetről.
A First Colony Foundation márciusi lelete szintén egy őslakos-település maradványai közül került elő, ami az angolok indiánná válásának eddigi legerősebb tárgyi bizonyítéka.
„Biztosat most sem lehet mondani, de az idén nyárra beütemezett ásatásaink első számú célja, hogy végre rátaláljunk az eredeti telepes-település nyomaira, azokból aztán közelebbit is megtudhatunk a kolónia eltűnésének rejtélyéről” – nyilatkozta a szaksajtónak Eric Klingelhofer, az alapítvány régész alelnöke.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: