Ennél közelebb már tényleg nem kerülhetünk a Stonehenge titkának megfejtéséhez?

A Stonehenge-ről szóló első ismert feljegyzés 1129-ből való, Henry of Huntington érsek nyomán. Az érsek, akit lenyűgözött a konstrukció mérete, és elgondolkodtatott annak különös volta, így ír: „senki sem tudja kideríteni, hogy miféle mechanizmussal emelték fel ezeket a kőtömböket, és hogy milyen okból állították fel őket ezen a helyen". Kilencszáz évvel később az alapvető kérdések még mindig ugyanazok: kik, mikor, miért és hogyan hozták össze 25 tonnás kövekből ezt az építményt ezen a dél-angliai síkságon? A Stonege-ről szóló aktuális elméleteket az Artnet News összegezte cikkében.

A régészet, az archeológia fejlődése az elmúlt ötven évben igyekezett egyre meggyőzőbb válaszokat találni, és annyit bizton állíthatunk, hogy a Stonehenge-t nem földönkívüliek, nem Merlin, a varázsló és nem is druidák emelték.

A Salisbury-síkság folyókkal szegélyezett füves területek és erdők patchwork-je sokáig a mezolitikum vadászati és halászati központja volt. A talajelemzések, valamint a Stonehenge-nél kiásott gödrök és oszlophelyek alapján az itteni tevékenység egészen i.e. 8000-ig nyúlik vissza. A dolgok a negyedik évezred közepén változtak meg, amikor a Földközi-tenger keleti részéből bevándorlók érkeztek, magukkal hozva a földművelést és az állattartást, és ezzel kezdetét vette errefelé a neolitikum.

Utódaik ötszáz éven belül kezdhették meg a nagy és nehéz nehéz kövek fölemelését, szállítását és rendezését – mindezt hat szakaszban, nagyjából i. e. 1520-ig.

Lássuk csak a folyamatot! Az egész egy tökéletes kör megalkotásával kezdődött – részletezi az Artnet News. Ötezer évvel ezelőtt nyerhetett formát, amit a Brit-szigeteken egyidejűleg megjelent, hasonló gyűrűk bizonyítanak.

Időszámításunk előtt 2500 körül állíthatták fel patkó alakzatban a nagy, máig is ott álló, ikonikus köveket. Körülbelül ötven évvel később szertartási utat vágtak az Avon folyóhoz. A fennmaradó három szakaszban a kisebb köveket belső ovális alakban rendezték el, és a nagyobb kövek körén kívül két gyűrűt hoztak létre, gödrökből. Ám a kérdés még mindig az, hogy miként szállították a köveket a Salisbury-síkságra? Ez a kövek típusától is függhet, amelyből kettő van: kékkövek (bazaltra hasonlító kőzet), illetve „sarsen kövek”, amelyek homokkő származékok, az elnevezés a szaracén szóból származik és valószínűleg a tájidegenségre utal.

photo_camera Stonehenge Fotó: FRANK RUMPENHORST/dpa Picture-Alliance/AFP

Stonehenge első körét a kisebb kékkövekből alakították ki. Ezek minden bizonnyal két, délnyugat-walesi kőbányából érkezhettek. Azt az elméletet, amely szerint a köveket félmillió évvel ezelőtt gleccserek mozdították el, a kutatók jórészt már elvetették, ezeket a köveket valószínűleg a sziklafalból vésték ki, szánkókra rakták, és elvontatták.

Korábban a régészek és a mérnökök folyami útvonalakra is gyanakodtak, de ma már a hosszabb és persze fáradságosabb szárazföldi útvonalat tartják valószínűnek. A kövek szállításának, az abban való részvételnek pedig társadalmi és szimbolikus jelentősége is lehetett. Az óriási sarsen-kövek helyi eredetűek, Stonehenge-től északra levő területről származnak, a homokkőtömböket valószínűleg szánokon vontatták (meglehet, disznózsírt használva kenőanyagnak), majd a helyszínen faragták ki, munkálták meg és illesztették össze őket.

Mivel a Stonehenge évszázadok folyamán jött létre, nem lehet egyetlen okot meghatározni, amiért létrehozták. A táj azonban felkínál nyomokat. A legújabb geológiai kutatások a helynek a felkelő Naphoz való viszonyát is vizsgálják, a jégkorszak által kialakított tájban. A talaj vonalai mintegy összekapcsolódtak a Nappal, és azt az érzetet keltették az emberekben, hogy a hely valamiféle őseredeti jelentőséggel bír.

További nyomok találhatók a közelben levő, számos neolitikus lelőhelyen is. A Brit-szigetek különböző régióira visszavezethető, állati csontokból álló óriási szemétkupacok azt mutatják, hogy a terület különféle népek találkozóhelye lehetett. A Stonehenge ezek szerint az egység szimbóluma volna? Az biztos, hogy a népesség gyér volt errefelé, és az építmény felállításához jóval több dolgos kézre volt szükség, mint amennyit a környéken lehetett találni. Van egy olyan megfejtés is, hogy Stonehenge gyógyító zarándokhely lehetett. Ám még ha volt is gyógyító funkciója, a kutatók szerint szorosan kapcsolódott a halálhoz: hamvasztásos temetkezési hely volt, és a kor- és helymeghatározás módszerei alapján úgy tűnik, a holttestek több száz mérföldről érkeztek.

Ami a kövek szimbolikáját és szerepét illeti, az elmélet szerint a kékkövek régen elhunyt ősöket jelképeztek, és az óriáskövek gyűrűjében való elhelyezésük azt jelenti, hogy védve vannak és az utókor emlékezetében élnek tovább.

A lap összegzése szerint, csak Stonehenge rejtélyeinek megfejtésére fókuszálunk, akkor szem elől tévesztjük a mű primer erejét, hatásosságát. Elsődlegesen az embernek arról az alapvető ösztönéről árulkodik, hogy nyomot hagyjon, valami nagyszabásút és szépet építsen, még ha hiábavaló is.