Jeff LaFave igyekszik megfejteni, hogy vajon amazóniai óriáslajhárokat, hatalmas elefántféléket és teveféléket ábrázolnak-e a kolumbiai Serranía de la Lindosa mágikus, sziklákba vésett rajzai.
Az óriáslajhárokat és elefántszerű növényevőket ábrázoló dél-amerikai festmények évszázadokon át készülhettek. Amikor a Homo sapiens találkozott egy ismeretlen állattal, vörös okkerrel, azaz vasoxiddal örökítette meg.
Spanyolországban minden évben hatalmas bulit csapnak annak tiszteletére, hogy a vikingek annak idején nem tudták bevenni Catoira városát, de az írásos bizonyítékokon kívül tárgyi emlékek alig maradtak fenn ebből a korból. A régészek csak az utóbbi években kezdték el kutatni az Ibériai-félsziget vikingjeit, akiket később elűztek a területről, aki pedig maradt, muszlim hitre térhetett át.
A Melbourne-i Egyetem kutatói lopódarazsak fosszilizálódott fészkei alapján végezték el a radiokarbon kormeghatározást.
A rendkívüli lelet egy ókori, 25 éves férfi központi idegrendszerének konzervált neuronstruktúráit tartalmazza.
Több mint 2300 éves találmány lehet a rámpa: egy amerikai régész szerint az ezt bizonyító leletek végig itt voltak szem előtt, csak nem értelmezték őket.
Az archeológusok úgy vélik, hogy a mindössze 1,5 centiméteres, vélhetően valamilyen énekesmadarat ábrázoló szobrocska egy jégkorszaki vadászó-gyűjtögető kultúra alkotása.
Egy nemzetközi kutatócsoport tízezer évvel ezelőtti manióka- és töktermesztés nyomait azonosította a bolíviai Llanos de Moxos szavannájának mesterséges erdőszigeteiben.
A leletek azután kerültek elő, hogy egy évvel ezelőtt megkezdődtek a Colosseum környéki ásatások.
Az R-394KM típusú, Sztrizs (magyarul: Gyors) fedőnevű adó-vevőt 1987-ben gyártották a Szovjetunióban, majd nem sokkal később kémek vitték Nyugat-Németországba.
Harmadik élő eseményünkön megismertük a legújabb régészeti, genetikai, archeogenetikai és történettudományi eredményeket a honfoglalás kori magyarokról és távolabbi őseinkről, négy neves kutató tolmácsolásában. Az utóbbi években felgyorsult kutatások már olyan eredményeket hoznak, amelyek alapján át kellene írni a tankönyveket.
Az elmúlt néhány évtizedben a genetika és a régészet alaposan átírta, hogy mit is gondolunk a mai magyarság eredetéről, kialakulásáról: a honfoglaló törzseket például sokféleség jellemezte, genetikai vonaluk pedig fokozatosan felszívódott a 11-12. századra.
Egy friss paleontológiai tanulmány szerint a mai gyöngyhalászokhoz hasonló szabadtüdős merülési technikával a tengerfenékről gyűjthették a kagylót a 90 ezer évvel ezelőtt a mai Olaszország partjainál élt neandervölgyi emberek.
Az urán-tórium kormeghatározás szerint a celebeszi barlangrajz kétszer annyi idős, mint az eddig ismertek. Úgy tűnik, a paleolit művészet nem úgy, vagy nem akkor fejlődött ki, ahogy eddig gondolták.
A népvándorlások-kora, a Nyugatrómai Birodalom összeomlása, végül az Avar Kaganátus kialakulása a Kárpát-medence történelmének egyik legmozgalmasabb időszaka volt. Az Európai Kutatási Tanács (ERC) által a napokban díjazott, magyar érdekeltségű HistoGenes pályázat ezt az időszakot segít majd jobban megismerni.
Egy görögországi barlangban talált koponyamaradvány megismételt vizsgálata alapján a Homo sapiens jóval korábban hagyta el Afrikát, mint eddig gondoltuk, és már 210 ezer évvel ezelőtt megjelent Európában.
A fizikával vagy a biológiával szemben a történeti tudományok, a paleontológia vagy a geológia olyan folyamatokat és eseményeket vizsgálnak, amik a mély múlthoz tartoznak. Mi a helyzet a múltnak azzal a részével, amire nemhogy csak én nem emlékszem, de még mások közvetett emlékei, írásos beszámolók sem állnak rendelkezésre, mert az írásbeliséggel rendelkező ember megjelenése előtt történt?
Nagyobb lökést adhatott a korabeli innovációnak az alkoholgyártás, mint eddig gondoltuk.