A vombatok menthetik meg a többi állat életét is a pusztító erdőtüzek idején
A 2019-2020-ban bekövetkezett, pusztító, délkelet-ausztráliai erdőtüzek idején hírek keringtek arról, hogy a vombatok más állatokat védtek meg azzal, hogy az odúikba terelték őket. Ez így, ebben a formában nem volt igaz, ám mégis volt némi valóságalapja.
A vombatok odúi ugyanis valóban tűzálló menedékként szolgálnak a kisemlősök, madarak és hüllők számára a szélsőséges tüzek idején és azokat követően – ismerteti cikkében a New York Times.
Dale Nimmo, az ausztráliai Charles Sturt Egyetem ökológus világítja meg az életmentő vombatokról szóló hírek hátterét: „A szakirodalmat átnézve, elég sok bizonyítékát találni annak, hogy a vombatokon kívül más fajok is rendszeresen használták az odúkat”.
Arról ugyan nincs szó, hogy a vombatok bátran kimentenének más állatokat a veszélyből, de Dr. Nimmo mégis úgy vélte, érdemes megvizsgálni az odúk és alagutak szerepét a tűz által érintett erdei ökoszisztémákban. Kollégája, Grant Linley a Woomargama Nemzeti Parkban és a Woomargama erdőségben kereste a vombatok odúit. Ezek összesen 120 négyzetkilométeres területéből mintegy 70 égett le a 2019-2020-as tüzek során, de a vizsgálódás idején, 2021 nyarán, a növényzet már elkezdett visszanőni. „Ezek a területek nagyon jól alkalmazkodtak a tűzhöz” – kommentál Linley, aki szintén ökológus a Charles Sturt Egyetemen.
A vombat odúi és alagútjai a föld alatti infrastruktúra lenyűgöző teljesítményei. Több bejáratuk, több kamrájuk van, szélesek, a hőmérsékletük pedig jóval a felszíni hőmérséklet alatt van, így hűvösek maradnak akkor is, amikor odakint meleg van, vagy éppen hatalmas hőség – ismertetik a kutatók.
A vombatok egyébként nem kifejezetten barátságosak. Több mint egy méter magasra is megnőhetnek, akár 35 kilót is nyomhatnak, és területvédő, agresszív viselkedést tanúsíthatnak egymással és más nagytestű emlősökkel szemben. Mivel azonban nem ragadozók, így más fajok, kisemlősök, kisgyíkok és egyéb állatok számára némileg mégis biztonságosabb a velük való együttélés.
A Journal of Mammalogy című folyóiratban múlt hónapban megjelent tanulmány szerint a kutatócsoport több mint kéttucat vombat-barlangnál helyezett el nyomkövető kamerákat olyan területeken, amelyeket különböző mértékben érintett az erdőtűz, és olyanokon is, amelyek nem égtek le. Mikor átnézték a közel egy évig működő kamerák felvételeit, az derült ki, hogy a vombat odúk az állatok tevékenységének központjai. Ötvenhat gerinces állatfajt figyeltek meg az odúkban és a környéken, több őshonos fajt gyakrabban figyeltek meg ott, mint az odúk nélküli helyeken.
A különféle mértékben leégett, akár teljesen elszenesedett területeken ezek a fajok az odúkat részesítették előnyben. A nagy erszényesek, mint a kenguruk és a vallabik viszont inkább elkerülték az odúkat, kivéve, ha azokat elárasztotta az esővíz; ekkor itatóhelyként használták azokat.
„Ami igazán érdekes ebben a tanulmányban, az ez a kapcsolat” – kommentál Meg Krawchuk, az Oregoni Állami Egyetem ökológusa, aki szerint a vombatok a földbe ásott rendszerekkel „értékes helyeket biztosítanak a szélesebb közösségnek”. Linley szerint egy vombat odúja évtizedekig is használható marad, és potenciálisan többgenerációs menedéket biztosíthat számos faj számára.