Három megnyújtott női koponya arra utal, hogy a vikingeknél létezett testmódosítás

Német régészek szokatlan eljárás nyomait találták a Balti-tengeren, a svédországi Gotland szigetén fellelt három középkori viking női koponyán. A régészek szerint a koponyákat megnyújtották. A Current Swedish Archaeology című folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint ez az eljárás kölcsönzött szokatlan és jellegzetes megjelenést nekik. Ez a felfedezés, valamint arra utaló jelek, hogy a szigeten élő viking férfiak szándékosan reszelhették fogaikat, fényt derít arra, hogy a testmódosítás milyen szerepet játszhatott a viking kultúrában.

Ha a vikingek és a testmódosítás kerül szóba, többnyire tetoválásokra szoktunk gondolni. Az azonban, hogy a vikingek valóban viseltek-e tetoválásokat, máig vita tárgyát képezi. A kevés fennmaradt északi mondában és verses szövegben nincs említés tetoválásokról, bár más szokatlan testi jellegzetességeket, például sebhelyeket gyakran említenek – ismerteti az ArsTechnica cikke. A tetkók egyetlen valódi bizonyítéka egy Ahmad Ibn Fadlan nevű arab utazó és kereskedő X. századi úti beszámolójából származik, amely leírja azokat a svéd viking kereskedőket, akikkel Oroszország középső Volga vidékén találkozott. „A lábujjhegyüktől egészen a nyakukig sötétek" – írta Ibn Fadlan, aki szerint „ fák, képek és hasonlók” találhatók rajtuk. A pontos arab fordítás azonban nem egyértelmű, és minthogy az emberi bőr a viking sírokban jellemzően nem marad meg évszázadokig, a tetoválásra nincs igazi bizonyíték.

Van azonban a testmódosításra. A régészek már a '80-as években „furcsa jeleket” figyeltek meg viking férfi koponyák fogain, amelyek úgy néztek ki, mintha szándékosan reszelték volna őket. Azóta több mint száz olyan északi koponyát találtak, amelyekben reszelt fogak voltak, döntő többségük Gotlandról származik. A reszelt nyomok általában a felső elülső fogakon láthatók, és egyenes vonalú, vízszintes barázdák, bár előfordulnak félhold alakúak is. Caroline Arcini, a Svéd Nemzeti Történeti Múzeum oszteológusa – aki könyvében részletesen is írt a norvégoknál talált reszelt fogakról – 2005-ben arra a következtetésre jutott, hogy a reszelt fogak profi munkák, és nem valószínű, hogy a férfiak saját maguk reszelték a fogaikat.

Más kultúrákról is ismert a fogak efféle módosítása, de a középkori Európában nem volt jellemző, és a vikingek általában nem végeztek fogászati beavatkozásokat. Az eljárás fájdalmas lehetett, de Arcini nem talált bizonyítékot arra, hogy a gyakorlat a fiatal férfiak beavatási vagy beavatási rítusának része volt, és az sem valószínű, hogy ezek a férfiak harcosok, a társadalom elit tagjai vagy éppen rabszolgák lettek volna. A szokás minden bizonnyal gotlandi jellegzetesség.

Matthias Toplak (Viking Múzeum Haithabu) és Lukas Kerk (Münsteri Egyetem), a legújabb tanulmány társszerzői szerint a fogak reszelése egy zárt kereskedői csoport tagjainak azonosítására szolgálhatott.

A három XI. századi, hosszúkás koponyájú nő még rejtélyesebb feladványt jelent. A koponyákat három különböző gotlandi temetőből ásták ki. A nőket valamikor a XI. század második felében temették el, teljesen felöltözve, ékszerekkel, de kevés egyéb felszereléssel. Kettő 25 és 30 év közötti, a harmadik pedig 55 és 60 év közötti. Mindhárom temetkezés időben egymáshoz viszonylag közel történt, így a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a három nő valószínűleg közös hátterű, és ez a koponyamódosítás gyakorlatát is magában foglalta. Azonban kevés arra utaló nyom van, hogy miért végezték ezeket a módosításokat. Toplak és Kerk szerint a koponya meghosszabbítását különböző ősi és középkori kultúrákban gyakorolták Dél-Amerikától Közép-Ázsián át Délkelet-Európáig. A folyamat során általában három év alatti (többnyire lány) kisgyermekek fejét kötözték be.

Lehetséges, hogy ez a gyakorlat Bulgárián keresztül jutott el valamiképp Gotlandra, ugyanakkor az is lehet, hogy a három nő máshol született, és végül Gotlandon telepedett le – talán kereskedők gyermekei voltak. Ez megmagyarázná, hogy a szigeten a viking temetőkben miért nincsenek olyan csecsemő- vagy gyermek testek, amelyeken megnyújtott koponya nyomai láthatók, és arra utalna, hogy külföldi gyakorlatról volt szó, amelyet Gotlandon nem volt széles körben elfogadott.

A három nőnél valószínűleg azért végeztek testmódosítást, „hogy kifejezzék egy bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozásukat” – írja Toplak és Kerk. „Gotlandon azonban ez a jel valószínűleg ismeretlen volt a szélesebb társadalom számára. A testmódosítást egzotikus vagy idegen vonásnak tekinthették, ami nem akadályozta meg az egyént abban, hogy beilleszkedjen a közösségbe és annak uralkodó temetkezési szokásaiba".