Elképesztő számú szupernóvát pillantott meg a James Webb űrteleszkóp a távoli univerzumban, köztük a valaha észlelt legtávolabbi csillagrobbanást – írta pénteken a New Scientist, amivel egy csapásra tízszeresére nőtt a korai világegyetemből ismert szupernóvák száma.

Christa DeCoursey, az Arizonai Egyetem csillagásza és kollégái az égbolt egy parányi területén 79 új szupernóvát fedeztek fel. „Ez egy olyan kis terület [az égbolton], hogyha egy rizsszemet megfognál, és kinyújtanád a karodat, annak a méretével egyezne meg ez a régió” – mondta DeCoursey az Amerikai Csillagászati Társaság Wisconsinban tartott konferenciáján, június 10-én, néhány nappal azután, hogy az arXiv-ra feltöltötték az eredményeiket ismertető preprintet.

A kutatók az űrtávcsővel 2022-ben és 2023-ban figyelték meg a régiót, mindkét esetben 100 óráig, amivel DeCoursey szerint nagyon „mély” felvételeket tudtak készíteni. A két mérést összehasonlították egymással, valamint a Hubble űrteleszkóp által a területről korábban készített képpel, és azokon olyan fényes pöttyöket kerestek, amik csak egy-egy felvételen mutathatók ki.

Ezek a pöttyök valójában szupernóvák, vagyis nagy energiájú csillagrobbanások, amiknek a fényessége egy teljes galaxisét is túlragyoghatja. A szupernóvák általában nagy tömegű csillagok életciklusának végén következnek be, de kettős csillagrendszerekben keringő fehér törpék is képesek a káprázatos jelenséget produkálni. A 79 felfedezett szupernóvából 34 felfényesedett, 45 pedig elhalványult a James Webb megfigyelései között eltelt időszakban.

A kutatók egy Ia típusú szupernóvára (AT2023adsy) bukkantak 2,9-es vöröseltolódás értéken, és egy Ic típusúra (AT2023adta) 2,8-ason, amelyeket spektroszkópiai mérésekkel is megerősítettek. Előbbi egy fehér törpe felfényesedéséhez köthető, utóbbi pedig egy nagy tömegű csillag felrobbanása. Mindkét szupernóvából közel 11,4 milliárd évig utazott a fény, amíg az űrteleszkópba jutott.

Egy harmadik, szintén nagy tömegű csillag által produkált IIP típusú szupernóva (AT2023adsv) még messzebb van, 3,6-os vöröseltolódás értéken. Az AT2023adsv felrobbanásakor az univerzum mindössze 1,8 milliárd éves volt. „A világegyetem alapvetően másként nézett ki ebben a korai stádiumában, mint azokban az időkben, amit a Hubble [űrtávcső] vagy még inkább földi égboltfelmérések eddig vizsgáltak” – mondta Justin Pierel, a Maryland-i Űrteleszkóp Tudományos Intézet kutatója.

DeCoursey és kollégái a James Webb űrtávcsövet egy szupernóva felfedező gépnek nevezték tanulmányukban, ami szerintük egy teljesen új vöröseltolódás-régiót nyit meg a csillagrobbanások kutatásában. Azáltal, hogy a teleszkóp ilyen messzire ellát, a kutatók az eddig ismertnél is egzotikusabb szupernóvákat tudnak észlelni, köztük az első generációs csillagokét. A jövőben a teleszkóp méréseiből kiderülhet az is, hogy kimutathatók-e még távolabbi galaxisokban is szupernóva robbanások.

Egy nemzetközi kutatócsoport június elején az űrtávcsővel egy hihetetlenül ősi – a teleszkóp által az ősrobbanás után 350 millió éves formájában megfigyelt – galaxisban talált szenet, ami arra utalhat, hogy jóval korábban rendelkezésre álltak a világegyetemben az élet kialakulásának feltételei, mint eddig gondoltuk.