Már az ősemberek is ismerhették az alsógatyát

Van olyan varrási munka, amire nem elég az ár: az eszköz ugyan megfelelő arra, hogy állati bőrökből összeférceljen magának valamit az ember, de aprólékos munkára nem alkalmas. Egy darabig ez elég is volt, de a jégkorszak beköszöntével megjelentek az első varrótűk is, emiatt pedig egy nemrégiben megjelent tanulmány szerzői azt feltételezik, hogy a tűket finomabb munkákra használták – valószínűleg arra, hogy réteges öltözetet varrjanak vele. Ez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy a jégkorszaki ember kényszerűségből feltalálta az alsógatyát.

A Gyenyiszova-barlangban talált leletek alapján a varrótűt negyvenezer évvel ezelőtt találták fel, ami két fontos váltást is jelent a divattörténetben: egyrészt megjelent az alsónemű, másrészt a finomabb varrással a ruhadarabok elkezdtek elválni a tiszta funkcionalitástól, és elkezdtek az identitás kifejezőeszközeivé válni.

A ruha teszi az embert

Ian Gilligan, a tanulmány vezető szerzője szerint számos olyan kultúra ismert a Földön, ahol nem volt muszáj öltözködni, de valahogy mégis eljutottunk odáig, hogy a ruha teszi az embert: nem csak azért hordja, mert fázna nélküle, hanem azért is, hogy kifejezzen vele valamit. Gilligan szerint az is figyelemre méltó, hogy mennyi munkát kell fektetni egy csontból készült varrótű elkészítésébe egy árhoz képest: valószínűleg a Gyenyiszova-barlang lakói nem csak jókedvükből álltak neki tűt faragni.

A kutató szerint a jégkorszak előtt a ruházkodás jött és ment, attól függően, hogy milyen volt az éghajlat, de amikor mindenhol kezdett hidegre fordulni az idő, nem csak a réteges ruházatra, hanem a mások számára is látható önkifejezésre is megnőtt az igény. Gilligan és társai úgy gondolják, hogy amíg meleg volt, a kőkorszaki emberek testfestéssel vagy hegekkel fejezhették ki a hovatartozásukat, ezeket azonban a ruha elfedte, ezért is volt fontos a finomabb ruhák készítése – a varrótű nem csak az alsó réteg varrására, hanem a felső dekorációjára is jó volt.