Megfelelő körülmények között a csimpánzok is tudnak beszélni
Hosszú évek óta húzódik a vita, hogy miért éppen az ember tanult meg beszélni, és miért nem figyelhető meg hasonló viselkedés. Az egyik elmélet szerint a főemlősök hangképző szervei egyszerűen nem alkalmasak rá, hogy felismerhető emberi szavakat formáljanak, mások szerint az agyuk felépítése nem teszi lehetővé, hogy beszéljenek. Megint mások szerint már a kérdés sem jó, hiszen több videó is készült arról, ahogy csimpánzok emberi szavakat ejtenek ki.
Egy nemzetközi kutatócsapat ennek a rejtélynek eredt a nyomába: két videó tartalmát elemezték. Az egyik 2007-ben készült a Suncoast Főemlősmenhelyen, ahol Johnny, az egyik bentlakó többször is emberi szavakra hasonlító hangokat adott ki. A másik felvétel 1962-ben készült, ezen egy Renata nevű csimpánz ad ki majdnem emberinek tűnő hangokat. A kutatás résztvevői hangsúlyozták, hogy archív feltételekkel dolgoztak, nem közvetlenül fogságban tartott állatokkal, így a kutatással szemben nem emelhetőek etikai kifogások – szerintük az eddigiekben ezért sem vették elég komolyan, ahogy Johnny megszólal a videón.
Tényleg azt mondta
Johnnyt az ápolója a videón többször is arra kéri, hogy mondja neki, hogy „mama”. Ez sikerül is, de mint egy Youtube-os kommentjéből kiderült, túl jól, Johnny ugyanis mindenkit mamának hívott, akiről úgy gondolta, hogy ad neki valami jutalmat. Az olasz csimpánz is mamázott, Johnny pedig emellett még a „papa” és a „cup” (bögre) szavakat is kimondta.
A kutatók ezután azt vizsgálták, hogy vajon a kísérletben részt vevő önkéntesek számára mennyire tűnik emberinek a csimpánzbeszéd. A hallgatóság 61, 18 és 71 közötti résztvevőből állt, akiknek a csimpánzszavakat emberi beszédre emlékeztető zajjal és spanyol anyanyelvű Parkinson-kórosok beszédrészletei alapján kellett leírniuk azokat az szavakat, amit értelmesnek véltek.
Az eredmények a kutatók szerint két dologra világítanak rá: egyrészt arra, hogy a csimpánzok megfelelő körülmények között képesek emberi szavakat kiejteni, és igyekeznek érthetően artikulálni, amennyire ezt az anatómiájuk engedi, másrészt arra, hogy ez már ötven évvel ezelőtt kiderült, csak a kutatók nem vették figyelembe az állatmenhelyekről származó bizonyítékokat.
A tanulmány szerint ebből kiderült az is, hogy az állatok hangképző szervei alkalmasak rá, hogy legalábbis megpróbálják imitálni az emberi beszédet, és szándékosan megpróbálnak hangot kiadni, miközben az ajkukat mozgatják - vagyis hasonlóan cselekszenek, mint a kisbabák, amikor beszélni tanulnak.