Az ózonrétegről sokat lehet hallani, az ózon káros hatásairól már kevesebbet – márpedig egy friss kutatás szerint a földfelszín közelében található ózon jelentősen visszaveti az erdők fejlődését, ezzel pedig a szén-dioxid megkötését is hátráltatja. A számítások szerint 290 millió tonnányi szén-dioxidot köthetne meg az az erdő, ami a gáz jelenléte miatt sosem nő ki, erről pedig részben az ember tehet.

De csak részben: a felszín közelében lévő ózon egyrészt a napsütésnek köszönhetően jön létre, másrészt az emberi tevékenységnek, és ez a nagyobb baj.

Az urbanizáció, az iparosodás, a fosszilis üzemanyagok használata és az egyre szaporodó erdőtüzek miatt megszaporodik a levegőben a prekurzor molekulák, mint például a nitrogénoxidok száma, ezekből pedig idővel ózon keletkezik. Flossie Brown, a tanulmány egyik társszerzője szerint ez arra is utal, hogy a melegedő világban a légkör összetétele is megváltozik, ez pedig a földi életre is hatással van.

Nehezebb telepíteni

A kutatásból az is kiderült, hogy az ózon jelenléte nem mindenhol jelent ugyanakkora problémát – de éppen ott fogja vissza az erdők növekedését, ahol éppenséggel aktív újraerdősítési kísérletek zajlanak. Az ózon meggyengíti a növények leveleit, csökkenti a fotoszintetizálási képességüket és visszafogja a növekedésüket, a meggyengült növények pedig így könnyebben megbetegedhetnek, illetve az élősködők és gombák is könnyebben megtelepedhetnek rajtuk. Ez a biodiverzitási kockázatok mellett komoly gazdasági károkkal is jár, csak a fakitermelésben több millió dolláros veszteségeket okoz.

A gazdasági károk persze eltörpülnek a környezetiek mellett: a kutatás szerint összességében a században 17 százalékkal több szén-dioxidot köthettek volna meg az őserdők, ha nem halmozódik fel az ózon a talaj közelében.