Magyarországon nagyjából 40-50 ember foglalkozik zootaxonómiával, vagyis az állatfajok elnevezésével és leírásával. A tudományágba olyan kevés pénz áramlik, hogy a kutatók tízezer dollárokért árvereztetik el „a névadás jogát”, hogy aztán valaki például Donald Trumpról nevezhessen el egy féregszerű lényt.
A biológiai sokféleség megőrzése annak ellenére létkérdés, hogy a világ kávéfogyasztásának javát mindössze két faj termesztésével szolgálják ki a termesztők. A 124 kávécserjefaj 60 százaléka rövidesen eltűnhet, nélkülük azonban az ültetvényeket sem lehet felkészíteni a klímaváltozás kihívásaira.
„Alvajárásban haladunk a szikla széle felé” – jellemezte a helyzetet a kihalási jelentést készítő szervezet, a WWF egyik tisztviselője. A vadvilág kipusztulása nem csak azt jelenti, hogy eltűnik egy-egy érdekes állatfaj: a természet pusztítása a klímaváltozáshoz hasonló veszélyekkel jár.
A pszichológiai, egészségügyi és demográfiai kutatások modellállata a vadvilággal kapcsolatban is emberként viselkedik. A hamarosan egymilliárdosra duzzadó kutyapopuláció elvadult tagjai visszafordíthatatlan károkat okoznak világszerte.
A méhek és a darazsak környezeti haszna egyaránt felbecsülhetetlen, ráadásul mindkét rovar egyre vészesebben pusztul, mégis teljesen ellentétes érzelmeket táplálunk irántuk. Hogy miért?
Az OECD országjelentése a megújuló energiák felhasználását, a környezeti demokráciahiányt és a természetvédelem leépítését kritizálja. A munkacsoport két évig dolgozott a környezetvédelmi teljesítményértékelésen.
Szabad Jurassic Parkot létrehozni? Hol húzzuk meg a határt az emberi életre veszélyes állatok újjáélesztésénél, és tényleg mindennél többet ér a biológiai sokszínűség?
Ázsiában tartósan csökken a születési ráta, Európa pedig lassan, de biztosan fogy. A népesedéscunami már átcsapott az emberiség feje fölött, csak még nem vettük észre – az optimista demográfusok ezzel vágnak vissza a túlnépesedéssel riogatóknak.
Újabb fajjal bővült a lemurok családja. A Madagaszkár biológiai sokféleségét monitorozó, 2006 óta immár 24 fajt felfedező nemzetközi kutatócsoport genetikai jellemzőik alapján kategorizálta a makikat.
A veszélyeztetett növény- és állatfajok védelme, élőhelyeik fenntartása évi 76 milliárd dollárból megoldható lenne, de a globális nemzeti parki hálózat ennek az összegnek a tizedéből működik. Pedig a szükséges összeg eltörpül amellett, hogy a védett természet mennyivel járul hozzá a Föld költségvetéséhez.