Európában felgyorsult a verebek pusztulása: az elmúlt 50 évben megfeleződött a populációjuk. Pedig nem is olyan régen még Budapest is tele volt velük, és Herman Ottó sem tudta elképzelni nélkülük az emberlakta helyeket. Mi történt? Tényleg közeleg a csendes tavasz?
A nemrégiben még sikertörténetként ünnepelt visszatelepítési program ellenzői szerint az állatok kárt okoznak a birkaállományban, a hiúzszakértő szerint a vita nem szakmai, hanem politikai kérdésekről szól.
A hatodik kihalási hullám kellős közepén a veszélyeztetett fajok elsöprő többségének megóvására nem jut forrás, az pedig, hogy a látványos projektekre mégis szánnak pénzt, a biodiverzitás fenntartásán nem sokat segít.
A probléma forrása nem önmagában az aszály, vagyis, hogy nem esett elég eső, hanem a jelenlegi tájhasználat és művelési gyakorlat, ami talajtani, hidrológiai, agroökológiai értelemben is fenntarthatatlan – hangzott el a január 9-én rendezett Vízválasztó konferencián.
A szakértők szerint ugyanis az ambíciózus célok elérése az élővilág sokféleségének megőrzése terén javarészt egy dolgon múlik: a pénzen.
A muzeológiai kísérletben okostelefonos alkalmazással 20 nyelven lehet társalogni az emblematikusabb fajok kiállított képviselőivel.
A tudomány eddig 5700 fajt és alfajt különböztet meg , de egy friss kutatás szerint ez még csak a jéghegy csúcsa.
Egy friss kutatás szerint a földközeli ózon jelenléte, ami részben az ember számlájára is írható, 5,1 százalékkal veti vissza az őserdők fejlődését évente.
Földtörténeti szempontból épp csak egy szempillantással ezelőtt haltak ki a mamutok, amihez a túlvadászatnak és a klímaváltozásnak is köze volt. A múltfeldolgozás mellett egyes kutatóknak már a jövőn jár az eszük: gőzerővel készülnek a mamut feltámasztására.
A vészhelyzet esetére megőrzött minták a Föld legtávolabbi pontjain sincsenek biztonságban, ezért amerikai kutatók szerint a Holdra kell vinni őket.
Az Ökológiai Kutatóközpont és a MATE kutatói több éven át vizsgálták, miként befolyásolja a vadméh-, zengőlégy- és lepkefajok jelenlétét a biodiverzitás tartósabb növelése.
A második világháborús bombázások nyomán létrejött tájsebek mára élettel teli, nyüzsgő élőhelyekké váltak.
A már javában zajló rovarapokalipszis egyik kevésbé ismert felelőse a legeltetett állatok féreghajtására is használt ivermektin.
A házimacskák szinte mindent megesznek, amit a természetben találnak – ezzel jelentős károkat okoznak, és fokozzák a biodiverzitási válságot. A jó hír, hogy a zsákmányuk segít feltárni az állatról emberre ugró kórokozók terjedését.
Lehetnének például gombák és laposférgek is a cuki bálnák, pingvinek, teknősök, kiskutyák, kiscicák és a növények között.