A madarak a mozgásuk, a szaguk vagy a színük alapján nézik élelemnek a műanyagszemetet, a világosban vadászó tengeri ragadozók pedig könnyen összekevernek egy sodrodó nejlonzacskót egy polippal, de mint kiderült, azok a cetfélék sem menekülhetnek el a műnyag elől, akik a hallásukra hagyatkoznak a sötétben – sőt, bizonyos szempontból ők még rosszabbul járnak, mint azok, akik a látásukra támaszkodnak.

Egy friss kutatásban azt vizsgálták, hogy miért lehet kifejezetten sok műanyag a nagy ámbráscetek (Physeter macrocephalus), a Cuvier-féle csőröscetek (Ziphius cavirostris) és az állas csőröscetek (Mesoplodon densirostris) szervezetében. Ezek az állatok ekholokáció alapján vadásznak, ezért a kutatók azt is megvizsgálták, hogy a különféle műanyagszemetek és a leggyakoribb zsákmányállatok hogyan verik vissza a cetek hangját.

Finomnak hangzik, de halálos

Mint kiderült, a szemétről visszaverődő hang a megtévesztésig hasonlít az észak-atlanti kalmárról és egyéb gyakori zsákmányokról visszaverődőre – sőt, a mérések alapján egyes műanyagok még erősebb jelet is adtak vissza, mint a kalmárok, így az is valószínű, hogy vonzóbb prédának is tűnik a cetek számára, mint a valódi puhatestűek.

Matthew Savoca tengerbiológus szerint ez a tévedés pedig halálos is lehet: az elfogyasztott műanyag idővel eldugítja az állatok beleit, amelyek így elpusztulnak. Egy másik, ettől független angol kutatásban szintén átfedést találtak a szemétről és a zsákmányállatokról visszaverődő hangok között.

Savoca szerint a műanyagszennyezés viszonylag új fejlemény a cetek életében, de mivel intelligens állatokról van szó, kíváncsi rá, hogy tudnak-e alkalmazkodni hozzá, és megtanulnak-e különbséget tenni a szemét és az élelem között. A legjobb persze az lenne, ha erre nem lenne szükség: a tanulmány szerzői amellett, hogy felvetik egy bálnabiztos műanyag kikísérletezésének az ötletét, azt javasolják, hogy már csak a tenger védelmében is érdemes lenne visszafogni a műanyagszennyezést és az egyszer használatos csomagolások használatát.