Ezek a műanyagtárgyak pusztítják el a legtöbb delfint, bálnát, teknőst és tengeri madarat

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A műanyagszennyezés csökkentésével számos tengeri állat pusztulását meg lehetne előzni, és a szemétprobléma megoldását azzal kellene kezdeni, hogy a legveszélyesebb műanyagtárgyakra koncentrálunk – derül ki egy új elemzésből, amelynek eredményeiről a szerzők, a CSIRO nevű ausztrál államszövetségi kutatóintézet oceanológusai számolnak be a Conversationben.

A műanyag elfogyasztására több mint 700 tengeri faj hajlamos, köztük a cetfélék mintegy 50 százaléka, az összes tengeri teknős, illetve a tengeri madárfajok egyharmada. Ám a műanyag eldugaszolhatja az állatok emésztőrendszerét, és ezzel lassú éhhalálra ítéli őket, az éles műanyagdarabok pedig átszúrhatják a bélfalat, ezzel gyulladást és halált okozhatnak. Az állat pusztulásához akár egyetlen darabka is elég.

Mivel évente mintegy 8 millió tonna műanyag köt ki a tengerekben, a probléma óriásivá nőtte ki magát. A kutatók javaslata, hogy mint a triázsolást végző orvosok – akik a legégetőbb, de még menthető eseteket veszik előre –, a szemétmentesítést azokkal a hulladékokkal kezdjék, amelyek bizonyíthatóan a legtöbb tengeri élőlény pusztulását okozzák. Ehhez azonban össze kellett állítaniuk a legveszélyesebb műanyagtárgyak listáját, amely fajonként eltér.

A leghalálosabb műanyagok

Ehhez a kutatók 76 publikált tanulmányt néztek át, és összesen 80 tengeri állatfaj 1328 egyedére vonatkozó adatokat vetették alá metaanalízisnek. Megvizsgálták, hogy milyen tárgyak okozták a legtöbb pusztulást, illetve azt is, hogy melyik tárgy a leghalálosabb, azaz hogy az állati szervezetbe jutva melyik hulladék öl a legbiztosabban. 

Arra jutottak, hogy egy 2016-ban készült hasonló tanulmány nagyjából helyesen állapította meg, mi számít a legveszélyesebb tengeri hulladéknak: a halászati szemét, a léggömbök és a műanyagzacskók. A műanyag evőeszközök veszélyessége azonban nem igazolódott a mostani ausztrál vizsgálatban.

Aminek a használatát tényleg vissza kellene szorítani, az a műanyagzacskó, ezek a rugalmas műanyagok bizonyultak ugyanis a legveszélyesebbnek az ausztrál kutatók vizsgálatában. A műanyagfóliák, -zacskók, csomagolóanyagok okoztak a legtöbbször bélelzáródást, és ezzel a legtöbb halálesetet az összes állatcsoportban. Különösen a cetfélék és a teknősök körében pusztítottak. A nagyobb testű állatoknál, különösen a fókáknál és oroszlánfókáknál számottevő pusztítást végzett a halászattal járó hulladék: hálódarabok, horgászzsinórok és a felszerelés egyéb darabjai.

A dél-thaiföldi vizekről partra mosódott bálnának a gyomrában 80 műanyagzacskót találtak 2018-ban.Fotó: -/AFP

A műanyagból belakmározó teknősöknek és a bálnáknak úszási nehézségei is támadhatnak, ami növeli a veszélyt, hogy hajók vagy csónakok útjába kerüljenek. A fókák számára viszont nem vonzó táplálék a műanyag, őket a szervezetükbe jutó halászati hulladék öli meg jellemzően.

A léggömbök, kötelek, gumi tárgyak a kisebb testű állatokra bizonyultak veszélyesnek, míg a kemény műanyagok a tengeri madarak körében végeztek pusztítást. A madarakra legveszélyesebb hulladékok közé tartoznak továbbá a gumidarabok, a halászathoz kapcsolódó szemét, valamint a fém és latex tárgyak, például léggömbök – ezek okoztak a legnagyobb eséllyel pusztulást, ha egyszer a madár szervezetébe kerültek.

A megoldás

Hogy a tengeri hulladék által okozott kárt minimalizálják, érdemes azokkal a hulladékokkal kezdeni a probléma kezelését, amelyek fajlagosan és összességében a legtöbb állat pusztulását okozzák. A nagyobb műanyag tárgyakat is érdemes előrébb hozni a prioritási sorrendben, mert kisebb darabokra törve veszélyessé válnak, a mikroműanyagok viszont – bár természetesen azoknak sincs semmi keresnivalójuk a tengerben – kevésbé jelentenek közvetlen veszélyt a tengeri faunára, amellett, hogy nehéz is a begyűjtésük.

A hulladékot persze nem csak begyűjteni lehet, még jobb, ha nem is termelünk belőlük annyit. Az ausztrál kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a műanyagzacskók betiltása, illetve fizetőssé tétele is csökkentette valamelyest a problémát, ezért ezeket az intézkedéseket ki kell terjeszteni. Emellett helyi hulladékkezelési megoldásokkal kell elősegíteni az újrahasznosítható műanyagok terjedését, a gyártásban pedig a hosszú élettartamú műanyagokat kellene előtérbe helyezni, hogy csökkenjen az óceáni szemét problémája.

A halászati cégek anyagvesztesége is elképesztő: az összes háló 5,7 százaléka és a horgászzsinórok 29 százaléka vész a tengerbe – ezek a hulladékok pedig a leghalálosabbak közé tartoznak. A halászattal foglalkozó cégeknek tehát előírhatnák, hogy minőségibb, tartósabb felszereléssel dolgozzanak – javasolják a CSIRO kutatásának szerzői.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: