Az azték halálsípok hangja hasonlóan bizarr, mint a megjelenésük
Svájci és norvég kutatók kezdték vizsgálni a közép-amerikai azték civilizáció hagyatékát, azokat a halálsípokat, amelyeket különböző vallási és áldozati rituálék során használhattak. A sípok a fenyegető sziszegéstől az egészen vérfagyasztó sikolyokig terjedő hangokat adhatnak ki, ráadásul a kibocsátott hangok olyan összetettek, hogy magasabb szintű agyterületeket is aktiválnak az agyban, írja a Science Alert.
Sascha Frühholz, a Zürichi Egyetem idegkutatója és munkatársai 70 európai önkéntest toboroztak pszichoakusztikai tesztekre, hogy személyesen értelmezzenek egy véletlenszerűen kiválasztott hangot. Ezek között fordultak elő a sípok hangjai is. A vizsgálatra jelentkező személyeket nem tájékoztatták arról, hogy a sípok hangjait is hallhatják majd, így nem számítottak erre.
32 kiválasztott személyt a tesztek közben fMRI-vel is megvizsgálták, miközben a halálsípok hangját hallották. A legtöbben ijesztőnek írták le a hallottakat, valamint egyfajta nyugtalanító érzettel is társították, ami részben abból eredt, hogy nem igazán tudták kategorizálni a hangot. Az ugyanis a természetes és a mesterségesen előállított hangok egyfajta keveréke volt az önkéntesek szerint.
Az fMRI-felvételek alapján meg lehetett állapítani, hogy a sípok hangja egyrészt a hallókéreg alacsonyabb rendű régióit aktiválta (ezek reagálnak például a babasírásra is), másrészt további feldolgozást is igényelt a résztvevőktől. Így aktiválódott az alsó homloklebeny, valamint a mediális homloklebeny is. Ezek a hangok osztályozásában és az asszociatív feldolgozásában érintett agyi régiók.
Amikor a résztvevőket a hallott hangok csoportosítására kérték fel, a legtöbben a halálsípok hangait külön kategóriába sorolták, ami leginkább a riasztó hangokhoz állt közel, illetve a félelem és a fájdalom kifejezéséhez.
A kutatócsoport a sípok lelőhelyei alapján jutott arra a következtetésre, hogy azokat vallási és áldozati rituálékban használhatták, és kevés az esélye annak, hogy a harcok során is kihasználták a félelemkeltő tulajdonságaikat a hangoknak. Csatahelyeken ugyanis nem kerültek elő ilyen koponyasípok, míg az 1250-1520-as évek közötti időszakból származó sír- és temetkezési helyeken sok hasonlót fedeztek fel.
