Megöregedtek az alfák, itt a béta generáció

A január 1-jétől születettek hivatalosan már nem az alfa generációhoz, pláne nem a Z-hez vagy az ősöreg (1981 és 1998 között született) millenialokhoz tartoznak, hanem a bétához. Az új korszak 2025-től 2039-ig tart, az pedig még kiderül majd, hogy milyen becenevet kapnak: az alfákat néha iPad-gyerekekként emlegették, de valószínű, hogy a béták nagy része már azt sem tudja majd, hogy mi az az iPad.

Az viszont valószínű, hogy egészen más világban nőnek majd fel, mint amit a korábbi generációk ismertek. Mark McCrindle szociológus, az alfa és a béta generációk névadója szerint nem csak azért volt szükség a betűváltásra, mert elfogyott az ábécé, hanem azért is, mert az alfák már egészen más világban élnek, mint a Z generáció tagjai.

A bétákról nem is beszélve: McCrindle szerint náluk már elmosódik majd a valós és virtuális valóság közötti határ, és megérik még azt is, hogy a mesterséges intelligencia és az automatizáció használata a hétköznapok természetes része legyen. Önjáró járműveken járnak majd, robotorvosok gyógyítják őket, a világukban viszont új szociális kihívások jelennek meg, egyre nagyobb problémát jelent majd a fokozódó urbanizáció, a klímaválság és a fenntarthatóság. 2035-re ők adják majd a Föld népességének 16 százalékát, és sokan közülük megérik majd a következő évszázadot is.

Ez, akármilyen ugrásszerű lépésnek is tűnik, nem előzmény nélküli: a Z generáció már így is okostelefonnal a kezében nőtt fel, az online térhez pedig a pandémia alatt annak is hozzá kellett szoknia, aki nem akart. A nagy nyelvi modellek is egyre inkább az élet hétköznapi részévé kezdenek válni, bár hogy mekkora teret kapnak és ennek milyen hatása lesz, arról egyelőre legfeljebb becsléseket lehet tenni.

Nincs tudományos alap

Jason Dorsey generációkutató szerint a béta generáció tagjai minden eddiginél jobban függnek majd a technológiától, és szélesebb körben használják majd problémamegoldásra, mint az elődeik. Valószínűleg persze nem is lesz sok választásuk, de ahogy az iPad-generációnak, úgy nekik is ez adhat majd valami olyan kollektív identitást, mint amilyet Neil Howe és William Strauss vázoltak 1991-es generációelméletükben – amit egyébként sokan vitatnak is. Howe és Strauss nevéhez köthető a millennial elnevezés is, míg a Z generáció elnevezéssel Douglas Coupland kanadai regényíró állt elő, szintén 1991-ben.

Ebből is látszik, hogy a generációk elnevezésében nem uralkodik konszenzus, és nem is tudományos kategóriákról van szó, ennek megfelelően sok társadalomtudós nem is ért egyet ezzel az egész koncepcióval, ami szerintük félrevezető, és túlságosan leegyszerűsíti és egységesnek tűnő, de korántsem egységes kategóriákba sorolja az embereket. A Pew Research Center mindennek ellenére nem bélyegzi teljesen feleslegesnek ezeket a besorolásokat: bár sokat torzíthatnak a valóságon, túlságosan leegyszerűsítik a dolgokat, a hasonlóságok helyett a különbségekre helyezik a hangsúlyt és az előítéleteket is elősegíthetik, egyfajta fogódzónak még alkalmasak lehetnek. Azért fő a biztonság: miközben a Pew nem utasítja el egyértelműen ezeket az elterjedt kategóriákat, a saját kutatásaikban évek óta nem alkalmazzák az elnevezéseket.