Magyarországon találtak rá az első olyan középkori sírra, amelybe egy nőt fegyverekkel együtt temettek el

A Tihanyi Balázs és munkatársai által a PLOS ONE folyóiratban nemrégiben közzétett tanulmány alapján sikerült azonosítani az első ismert, fegyverekkel ellátott női temetkezést a 10. századból, a Kárpát-medencéből – írja a Phys.org.

A fegyveres női temetkezések kérdése régóta érdeklődés és vita tárgya, de az értelmezésük továbbra is kihívást jelent, hiszen pusztán a fegyverek megtalálása egy női temetkezési helyen nem jelenti automatikusan azt, hogy az illető nő harcos volt. Ezt leginkább a maradványok alapos tudományos elemzésével lehet megválaszolni, ami magában foglalja a morfológiai és a genetikai vizsgálatokat is. Azonban a konzerváltság hiánya és a töredezettség miatt olykor még az eltemetett személy neme is nehezen állapítható meg.

Annak értelmezése pedig, hogy egy egyén harcos volt-e, még összetettebb. A harcosok társadalmi és törvényi szempontból is külön csoportot képeztek, életük számos aspektusa rejtve maradt a számunkra. Néhány fizikai jel azonban árulkodó lehet: egyes ismétlődő fizikai tevékenységek változásokat okozhatnak a csontok morfológiájában, ilyen a fegyverekkel való gyakorlás vagy a lovaglás. Emellett a harcosok gyakran szenvednek fizikai sérüléseket a háborúk vagy más konfliktusok nyomán, ugyanakkor ezek sem bizonyító erejűek, hiszen eredhetnek másfajta életformából is.

Az SH-63 nevű egyedet a Sárrétudvari-Hízóföldi temetőben találták, amely Magyarország legnagyobb 10. századi temetője, és nagyszámú, fegyvereket és lovas felszerelést tartalmazó temetkezési lelet található itt. A honfoglalás korában volt használatban, amikor sok lovas íjász vezényelt és vívott csatákat Európa-szerte.

„Az SH-63-as egyedülálló volt a sír összetételét tekintve” – magyarázza Tihanyi. A férfi temetkezések gyakran tartalmaznak funkcionális tárgyakat, amilyenek az egyszerű ékszerek (tollas hajkarikák, karkötők), ruházati tartozékok (például övcsatok), valamint szerszámokat, például tűzgyújtó készleteket és késeket. A legjellegzetesebb sírleletek közé tartoznak a fegyverek, többnyire íjászfelszerelések, de két sírban szablyát, egy sírban fejszét is találtak. Az SH-63-at egy ezüst hajkarikával, három gombbal, egy kő- és üveggyöngysorral, egy páncéltörő nyílheggyel, egy kosár vas részeivel és egy agancsból készült íjlemezzel együtt találták meg.

Ám pusztán az íjászattal kapcsolatos eszközök megtalálása nem volt elég a következtetések levonásához. A koponya és a test különböző régióiból származó genetikai markerek azt jelezték, hogy nőről van szó, ezzel ő lett az első ismert nő, akit fegyverrel együtt temettek el a Kárpát-medencében, a 10. században. A további morfológiai vizsgálatok azonban nagyobb kihívást jelentettek.

„A rossz konzerváltság akadályozta, hogy az alapvető antropológiai elemzéseket is elvégezzük, mint például a kor és a termet becslését. Korlátozta továbbá, hogy azonosítsuk a kóros állapotokat, fertőzéseket, anyagcserezavarokat vagy a tevékenységével összefüggő csontvázelváltozásokat, és ezáltal képet kapjunk az életéről” – mondja a kutató.

A csapat azonban meg tudta állapítani a csontritkulás jeleit, azonosított három súlyos traumát és ízületi változásokat. A csontritkulás az idősebb nőknél gyakoribb, és ez közvetve alátámasztja a nemi meghatározást. A felső végtag csontjain azonosított három nagyobb trauma valószínűleg a kinyújtott karra vagy a vállra esés eredménye volt. Ezek a sérülések soha nem gyógyultak be teljesen, és keletkezhettek a mindennapi életben is, nem csak harc során. Egy tényező azonban arra utal, hogy a nő aktívabb életet élhetett: különböző elváltozásokat figyeltek meg az ízületeken és ott, ahol a csontok és az izmok kapcsolódnak – leginkább a test jobb felső részén. Ez arra utal, hogy a a Sárrétudvari-Hízóföldi temetőben eltemetett személyek, beleértve SH-63-at is, hasonló napi tevékenységet folytattak.

Bár így sem egyértelmű, hogy a nő harcos volt, az biztos, hogy ez az első ismert eset, amikor a Kárpát-medencében a 10. században egy nőt fegyverrel együtt temettek el.

„További vizsgálatok segíthetnek tisztázni a kérdéseket. Annyit azonban már most elmondhatunk, hogy a magyarok mindennapi élete a 10. században valószínűleg sokkal összetettebb volt, mint azt korábban gondoltuk. Az SH-63-as temetkezés egyedi kombinációja rávilágít erre az összetettségre” – mondta Tihanyi.