Mit köszönhetünk a rómaiaknak? IQ-csökkenést!

2-3 pontos IQ-csökkenést köszönhet a Római Birodalom tevékenységének a korabeli európai lakosság, legalábbis erre a következtetésre jutott egy, a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) tudományos folyóiratban közzétett tanulmány. Az ólomszennyezés hatására bekövetkező enyhe kognitív hanyatlásnak a kutatás szerzői olyan nagy hatást tulajdonítanak, hogy azt is elképzelhetőnek tartják, hogy ez hozzájárult a Római Birodalom bukásához, írja a Guardian.

A birodalom fénykorában, i. e. 15 és i. sz. 180 között mintegy 80 millió ember élt Európában, őket mind érinthették az ólomkibocsátás káros hatásai. Az ólom ugyanis a nagy mértékű ércbányászaton keresztül eljutott a levegőbe, a felhasználás pedig olyan széles körű volt, hogy gyakorlatilag a birodalom minden polgára ki volt téve a káros hatásainak. Ólmot használtak a vízvezetékek megépítéséhez, de még a bor ízesítéséhez is: így gazdagok és szegények egyaránt elfogyasztották a mérgező anyagot.

A mérgezés lehetőségével egyébként már a korabeli orvosok is tisztában voltak, azonban ennek nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget, ahogy arról sem volt tudomásuk, hogy a mérgezés kognitív hanyatlást okozhat. A 2-3 pontos IQ-csökkenés viszont a tanulmányt jegyző Joseph McConnell szerint olyan súlyos lehetett, hogy akár hozzájárulhatott a birodalom bukásához is, bár erre nincsenek közvetlen bizonyítékok.

Az ólom könnyen megmunkálható, sokoldalúan felhasználható nehézfém, alkalmazását a Biblia is említi. A nyomdaipartól kezdve a benzin adalékolásán át számtalan ipari alkalmazása mellett a középkorig a gyógyászatban is használták, ám az emberi szervezetbe jutva más, létfontosságú elemeket szorít ki (például a vasat és a cinket). Nagy mennyiségben ólommérgezést okozhat, ami további súlyos szövődményekhez vezet; ha az atipikus tünetek észlelésekor nem kezelik a problémát, akkor akár idegrendszeri bénulás is kialakulhat.

A római korban az ilyen eseteket nem diagnosztizálták megfelelően, az emberekben pedig lassan, sok-sok év alatt halmozódott fel annyi ólom, hogy problémát jelentsen. A nehézfémmérgezésre jellemző, hogy a fém nem tud kiürülni a szervezetből, a műtéti eltávolítást pedig a rómaiak, főleg, hogy az ólmot gyógyszerként és kozmetikumok hatóanyagaként is számon tartották, nem ismerték.

McConnellék azonban nem az emberek szervezetéből, hanem az ismert ipari tevékenység kiterjedtségéből, valamint a sarkvidéki jégminták elemzéséből következtettek az ólomszennyezés mértékére. A Római Birodalom felemelkedésével az ólomszennyezés is megugrott, egyre több alkalmazása jelent meg a nehézfémnek, így egyre több ember szervezetében halmozódott fel mérgező mennyiségben.