Megfejtették, hogyan főztek Kínában őrölt állati csontokból és vadnövényekből 8000 évvel ezelőtt

Meglepő, közel 8000 éves gyakorlatra derített fényt Vej Hszing-tao kínai régész a munkatársaival: az észak-kínai Honan tartományban található Xielaozhuang (XLZ) lelőhelyen talált dingeket (háromlábú, fogantyúval ellátott díszített kerek vagy szögletes, sokféle méretben készített edényeket) vizsgálták, de az alkoholkészítés módszere helyett a csontok porrá őrlésének és feldolgozásának gyakorlatát tárták fel.

A Phys.org számolt be róla, hogy a kutatók, bár nem csontmaradványokat kerestek az edények falán, végül egy összetett eljárással foszfát- és karbonátcsoportokat, valamint további létfontosságú elemeket (szenet, oxigént, foszfort, kalciumot és magnéziumot) is találtak. A csontmaradékok mellett növényi keményítőrészecskéket is azonosítottak, vagyis a csontport különféle növényi részekkel keverve főzték meg a Peiligang-kultúrához tartozó (kb. i. e. 7000-5000 között élő) emberek.

A növények azonosítása ugyancsak meglepetést tartogatott: bár a térségben a mezőgazdasági tevékenységekre való áttérés mintegy 10 ezer évvel ezelőtt kezdődhetett meg, a dingekben mégsem termesztett növényi részekre bukkantak. Az, hogy pontosan mivel elegyítették a csontport, egyelőre kérdéses, de a kutatók szerint vadnövényeket – például makkot vagy a Jób könnye (Coix lacryma-jobi) nevű kölesfélét – használhattak kísérőként.

Ahogy az is kérdéses, hogy milyen állatok csontját őrölték porrá. Ebben az időszakban ugyanis a sertés számított a leggyakrabban tartott haszonállatnak, ugyanakkor a minták arról tanúskodnak, hogy a maradványok alig egytizede származik sertésből.

A régészek így azt feltételezik, hogy a dingekben készített keverékek a vadászó-gyűjtögető életforma és a mezőgazdaságra való átállás közötti időszakban maradékmentésre szolgáltak, azaz felhasználtak mindent, ami használhatónak és ehetőnek tűnt.

A kutatás kitért továbbá arra is, hogy már jóval korábban is megőrölhették a csontokat, ám ezek nyomai a fa edényekkel együtt elvesztek. A kerámiából és bronzból készített háromlábú dingek azonban évezredekre megőrizték az emlékét a korabeli kulináris szokásoknak, amiknek része volt a magas kalciumtartalmú csontporok hozzáadásával készített növényi táplálékkiegészítők fogyasztása.