Hihetetlen békaügyi felfedezést tettek a Fülöp-szigeteken

Hiába keresték évtizedeken keresztül, alig néhány példányt találtak a rejtélyes, a többi helybéli fajra külsőleg nem is hasonló kétéltűből, a Kaloula conjuncta stickeliből. Az első két példányt 1944-ben gyűjtötték Leytén, a Fülöp-szigeteken, a fajt (alfajként) 1954-ben írták le, aztán évtizedeken át semmi sem történt, pedig a kutatók rendszeresen bejárták a területet, ahonnan a rejtélyes példányokat gyűjtötték. Rafe Brown herpetológus, a béka titkát feltáró tanulmány egyik szerzője 1996-ban, egy másik szigeten még talált néhány példányt, így összesen hét darabot őriztek belőlük a világ különböző múzeumaiban és egyetemein, de több azóta sem került elő.

Brown-t foglalkoztatni kezdte a rejtély, és mentoráltjával, Chan Kin Onn, a Kansasi Egyetem posztdoktori kutatójával együtt a genetika eszközeivel próbálták megfejteni. Chan szerint az egyik legnagyobb kihívást a begyűjtött példányok kora, a másikat pedig az jelentette, hogy az egész világon mindössze hetet őriznek belőlük, így kutatni is nehézkes őket. Az viszont már első ránézésre látszik rajtuk, hogy a formájuk alapján egyik ismert környékbeli fajhoz sem tartozhatnak, ez különösen a lábukon lévő párnácskák mérete miatt egyértelmű.

Egyesek alfajként, mások egy mára kihalt faj tagjaiként kezelték a békát, de a genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy egyik megfejtés sem igaz. Az ehhez használt eszközöket, adatbázisokat és számítógépeket Brown a Star Trekben látható kütyükhöz hasonlította, de hozzátette, hogy ezek magukban még nem lettek volna elegendőek: kellett hozzá Chan is.

F1-es hibridek

Kiderült, hogy a rejtélyes békák első generációs hibridek, vagyis két, egymástól eltérő fajú béka keveredéséből származnak: az egyik ilyen faj a K.c. meridionalis, a másik pedig a K. picta. Chan szerint ez a két faj normális esetben nemhogy nem párosodna, hanem nem is nagyon találkozna egymással, hiszen az egyik a földön, a másik fákon él. Ez magyarázza a rejtélyes béka rejtélyes tappancsainak rejtélyét is: az egyik szülője a fán a nagy tappancsoknak vette hasznát, a földön élő párjának viszont nem volt szüksége ilyesmire. A K. c. stickelinek így lett közepes tappancsa.

Chan szerint a két faj az erdőirtások miatt került ugyanarra az élőhelyre, de a hibridek már nem tudtak tovább szaporodni – ez magyarázhatja azt is, hogy mindkét vizsgált példány az első generációhoz tartozott. Valószínű, hogy a példányok a két felmenőjükhöz tartozó fajokkal is inkompatibilisek voltak, bár ezt még további vizsgálatokkal lehet csak igazolni. Az eredmény azt is jelenti, hogy a rejtélyes békák a tudományos nevüket is elveszítik, hiszen mint kiderült, nem is tartoznak külön fajhoz, de aggasztóbb kérdéseket is felvet: ha az egyébként is veszélyeztetett fajok keveredni ugyan tudnak egymással, de szaporodni képes utódokat már nem tudnak létrehozni, az az élőhely pusztítása mellett egy újabb veszélyt jelent a számukra.