Váratlanul kitört az Etna, de nem úgy, ahogy megszoktuk

Az Etna Európa legnagyobb aktív vulkánja, sőt bolygónk egyik leggyakrabban működő tűzhányója. A folytonos aktivitás azonban nem jelenti azt, hogy minden nap, minden órában van kitörése. Vannak szusszanásnyi (néhány napos-hetes), sőt akár hosszabb (több hónapos) feltöltési szünetek az életében. Bár az Etna a Föld egyik legjobban vizsgált és napi 24 órában monitorozott vulkánja, mégis tud meglepetéseket, váratlan eseményeket produkálni. Ez történt június 2-án, hétfőn is.

Félmillió éve működik, de még mindig tud újat mutatni

Az Etna alapvetően békés, kiszámítható vulkánnak – vagy ahogy magyarul nevezzük, tűzhányónak – számít. Görög eredetű neve is ezt jelzi („égni”, „égek”), de nem véletlenül tették ide a görög mitológiában a kovácsok istenének, Héphaisztosz műhelyét sem – még ha később a rómaiak Vulcanus munkahelyét a közeli Lipari-szigetek alá is helyezték, és ezért lett nemzetközi szinten is vulkán a neve azoknak a felszínformáknak, amelyek vulkáni működéssel, azaz a magma felszínre jutásával jöttek létre. Az Etna nagyjából 500 ezer éve működik, számtalan eseményen ment keresztül, többek között 8000 évvel ezelőtt egy hatalmas lejtőleszakadás történt az instabil keleti oldalán, ami egy széles patkó alakú völgyet, a Valle del Bove katlanát hozta létre.

A szélesen elterülő vulkán környezetében ma már több mint egymillióan laknak, a lejtőjén lévő termékeny talajnak köszönhetően a vulkán oldalán is több mint 200 ezren élnek, és a települések, házak, farmok, kúsznak egyre felfelé. A vulkáni veszély ezzel egyre csak nő, hiszen gyarapodó népesség és anyagi javak mellett zajlanak a vulkánkitörések. A vulkanológusok ezeket kiválóan ismerik és tudják azt is, hogy az Etna nem mindig csak látványos kitöréseket képes mutatni a csúcsi területen. Ezekhez legfeljebb rövid idejű fekete színű vulkáni lapilli és hamuhullás társul, ami miatt a közeli cataniai repteret is le kell állítani. A szicíliaiak azonban, mondhatni, ehhez már hozzászoktak. A nagy veszélyt nem ez jelenti, hanem amikor a vulkán oldala hasad fel, és onnan ömlik ki a láva. Látszólag ez egy békésebb esemény, mégis óriási kárt képes okozni, mivel ez már a települések, az emberek közelében történik. 1981-ben Randazzo városát veszélyeztette egy ilyen hasadékvulkáni kitörés, 1991-1993-ban pedig évszázadok óta nem tapasztalt nagy lávaöntő kitörés zajlott oldalában, ami éppen csak megállt Zafferana Etnea település előtt.

Az elmúlt években ezekről a potenciálisan nagy veszélyt jelentő kitörésekről kevés szó esik, mivel jórészt robbanásossá vált a tűzhányó működése, ami a csúcsi térségben zajlik. Bár a múltban a robbanásos kitörések is okoztak nagy pusztítást, mint például 2150 éve, amikor az egyik legnagyobb kitörése volt, vagy 105 évvel később, ami egybeesett a Római Köztársaság és a ptolemaioszi Egyiptom bukásával és a Római Birodalom felvirágzásával – sőt, talán közvetett okozója is volt ezeknek, bár újabb kutatások az alaszkai Okmok kitöréshez kapcsolják ezeket az eseményeket. Az elmúlt évtizedekben nem voltak ekkora robbanásos kitörések az Etnán, azokat inkább a látványos lávatűzijáték és lávaszökőkút-kitörések jellemzik, amelyek tipikusan pulzálva, ismétlődően zajlanak. Idén március közepén kezdődött egy ilyen vulkánkitörési ciklus és június 2-án, hétfőn már a 14. alkalommal zajlott szemet vonzó kitörés. Ennek azonban most több tanulsága is volt a nyári turistaidőszak elején.

Délre jött a meglepetés

A mai kitörés több mint két hét nyugalom után történt, olyan időszak után, amikor minden csendes volt, a tűzhányó semmilyen életjelet nem mutatott. Az első jeleket a vulkanológusok nem sokkal éjfél után fogták. Három óra előtt a szeizmográfon ismétlődő kilengések jelentek meg, ami a földremegés jele. Ezt a magma felszín alatti mozgásához lehet kötni – a kőzetrepedésekben felfelé nyomuló magma okoz olyan rezonanciát, mint az orgonasípban mozgó levegő. Az ilyen jelek egyértelműen arra utalnak, hogy rövid időn belül vulkánkitörés történhet. A földremegés amplitúdója, azaz kilengése egyre erősödött, jelezve, hogy a magma közeledik a felszín felé és egy óra múlva már kisebb lávatűzijáték-szerű kitörések történtek a csúcsi terület legaktívabb, délkeleti kráterkúpjában.

Egy óra – ennyi volt tehát a teljes nyugalom és a vulkánkitörés között, majd néhány óra múlva, reggelre már komolyabb kitörések zajlottak.

Ennek ellenére a csúcsi terület közelében voltak turisták. Ez akár még nem is jelenthetett önmagában nagyobb bajt, mert tisztes távolságban voltak a kitörés helyétől, azonban fél 12 előtt néhány perccel egy teljesen váratlan – és az Etna esetében szokatlan – esemény történt. Hirtelen egy barna színű kitörési felhő gomolygott oldalirányba a vulkáni kúp északi részéről és sebesen robogott le a Valle del Bove völgyébe, miközben magassága egyre nőtt. Ezt piroklaszt-árnak nevezik, ami gázok és vulkáni törmelékek keveréke.

Nagy sebességét és oldalirányú mozgását az okozza, hogy a nagy tömege hajtja, ezért robog lefelé a földfelszínhez tapadva a legalacsonyabb térszínen, azaz többnyire völgyekben. Egy ilyen piroklaszt-ár sebessége akár a 100 km/óra értéket is meghaladja, azaz elmenekülni előle lehetetlen. Az Etna kitörései szerencsére ritkán járnak ilyen piroklaszt-ár keletkezésével, de a mai nap történése rámutat arra, hogy ennek ellenére nem zárható ki ilyen folyamat itt sem.

Az ijedelem a turisták körében nagy volt, de ez most szerencsére nem okozott nagy bajt. 2017-ben azonban egy ilyen kitörés majdnem tragédiába torkollott, amikor a vulkán csúcsa közelében éppen egy BBC-csapat forgatott. Akkor a forró láva és a hó keveredése következtében alakult ki a piroklaszt-ár. Most nem volt hó, a piroklaszt-ár oka a vulkáni felépítmény instabilitása volt. A robbanásos kitörés következtében beszakadt a vulkáni kúp északi oldala, és emiatt hirtelen oldalirányba történt robbanás, ami vitte magával a vulkáni kúp anyagát is. Olyan nagy mennyiségű kőzetanyag került be a kitörési felhőbe, hogy az nem volt képes felfelé mozogni, hanem saját súlya alatt oldalirányba zúdult le.

Az Etna sorrendben 14. robbanásos kitörése rámutat arra, hogy még az ilyen békésnek tűnő, turistavonzó vulkánok esetében is mennyi mindenre kell felkészülni, és mennyi mindent érdemes észben tartani, ha meg szeretnénk látogatni a vulkánt. A vulkánok ugyanis „élő” hegyek, amelyek képesek váratlan, szeszélyes működésre is.

A szerző az MTA rendes tagja, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Kőzettan-Geokémiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA-HUN-REN CSFK PannonVulkán Lendület Kutatócsoport tagja, a Tűzhányó Blog Facebook-csoport vezető írója.

Kapcsolódó cikkek: