4400 éves az első ismert történet, amiben egy ravaszdi róka a főszereplő

Történt egyszer, hogy a viharistent, Iskurt az alvilágba vetették, és ott fogva tartották. Iskur apja, Enlil ki akarta szabadítani őt, ezért összehívta az isteneket, hogy segítsenek a fián, de senki sem vállalkozott közülük a feladatra. Egyvalaki jelentkezett csak: a róka.

Míg Iskur rabsága előtt a vizek bővelkedtek a halakban, barna és fehér tehenek legeltek a földön, az isten eltűnése után odalett a gazdagság, a gyerekeket az alvilágba hurcolták.

A róka be is jutott az alvilágba, de amikor ott étellel és itallal kínálták, de ő csak ravaszul úgy tett, mintha evett-ivott volna: a kenyeret a táskájába, a vizet a vizestömlőjébe rejtette.

És a mesének itt vége is szakad: az Ni 12501 jelzésű táblatöredéken csak ennyi található, de Jana Matuszak sumerológus szerint ez több szempontból is jelentős. Először is azért, mert a töredéket annak ellenére csak most sikerült alaposabban megvizsgálni, hogy már a 19. században feltárták, másodszor pedig azért, mert a töredékből egy sumeroknál szokatlan történet rajzolódik ki.

A róka és a tanácstalan istenek

A mítosz vége hiányzik ugyan, de Matuszak szerint joggal feltételezhető, hogy a probléma megoldódik valahogy, a történet pedig átível majd a való világba, és magyarázatot nyújt az állapotára – mivel Iskur távolléte a töredék szerint pusztulással jár (az egyik sort úgy értelmezi, hogy gyerekek születnek ugyan, de csakhamar éhen vagy szomjan halnak), nem valószínű, hogy ez az állapot tartósan fennállt volna. Matuszak szerint elképzelhető az is, hogy a történet egy megtörtént eseményt, egy súlyos aszályt ír le, de az is lehet, hogy az esős és a száraz időszakok váltakozásáról szól.

A töredék Nippurból került elő, és Kr. e. 2400 környékén írhatták. Ekkoriban a sumer városállamok identitását elsősorban az őket védelmező istenek adták, ez Nippur esetében Enlil, a főisten volt, a bajba jutott isten, Iskur apja, ez abból is látszik, hogy a töredékben ő hívja össze a többi istent, hogy megoldást találjanak Iskur problémájára. A régióban ez az egyetlen ismert lelet, amiben Iskur főszerepet játszik: ott, ahol gyakoribbak voltak az esőzések, elterjedt volt a tisztelete, de Nippurban, bár állt itt szentélye, nem játszott kiemelt szerepet.

Ez az első ismert esete a ravasz róka megjelenésének is: a sumerok ugyan szerepeltették néha az állatokat a történeteikben, de nem egyértelműen pozitív szereplőként, hanem inkább az emberek analógiájaként. Az nem derül ki a töredékből, hogy a róka végül sikerrel jár-e, esetleg valamilyen hátsó szándékkal volt hajlandó leszállni az alvilágba, de ez az első ismert példája annak a motívumnak is, hogy a nagyhatalmú istenek tanácstalanok, és egy valószínűtlen hős menti ki őket a szorult helyzetükből.