Inkább zsákmány, mint vadász volt a Homo habilis
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
A korábbi feltételezések szerint a Homo habilis volt az első emberelőd, amely képes volt kőeszközöket előállítani, idővel pedig ezek birtokában kitört a zsákmány-státuszból, az ember pedig ezzel indult meg a tápláléklánc csúcsához vezető úton. Bár az még vitatott, hogy pontosan melyik emberelőd lehetett az első, amelyik kőeszközöket készített (a tudomány jelenlegi állása szerint az a legvalószínűbb, hogy az eszközkészítés párhuzamosan fejlődött ki a Homo habilisnál és a Parantropus boiseinél), egy friss kutatás azt is kétségbe vonja, hogy a Homo habilisnak valóban sikerült-e ez a bizonyos áttörés.
A kutatók mesterséges intelligenciával vizsgálták meg a Homo habilis és a vele párhuzamosan jelen lévő Homo erectus csontmaradványait, pontosabban a rajtuk lévő sérüléseket. Manuel Dominguez-Rodrigo antropológus, a kutatás vezetője szerint a szakemberek ugyan jól tudják azonosítani a különböző sérüléseket, de a különböző fognyomokon trenírozott mesterséges intelligenciának a nyomába se érnek, pláne úgy, hogy a csontokon rengeteg különböző állattól származó sérülés volt látható.
Leopárdeledel
A program meg tudta különböztetni egymástól a leopárd, az oroszlán, a hiéna, a krokodil és a farkas fogai által adott nyomokat, és az Olduvai-szurdok környékéről származó maradványokon feltűnően sok leopárdnyomot talált. Ezek arra utalnak, hogy a Homo habilis még kétmillió évvel ezelőtt is inkább préda volt, mint vadász, sőt arra is, hogy egy közepes testű nagymacska (leopárd vagy valamilyen kardfogú) is veszélyt jelentett a számára.
Dominguez-Rodrigo szerint elképzelhető, hogy amellett, hogy a leopárdok aktívan vadásztak is az emberelődre, a konfliktusok az elejtett zsákmány körül alakultak ki: a nagymacskák egyszerűen elvették az embertől a húst. A felfedezés némiképpen átírja az emberi evolúció feltételezett történetét is, hiszen ha a Homo habilis zsákmányként szolgált a leopárdok számára, az azt is jelenti, hogy a nagyobb agytérfogat magában még nem volt elég, a prédastátuszból történő kitörés pedig lassabban és fokozatosabban mehetett végbe, mint korábban gondolták.