Lehetetlennek hitt összetételű gyémántokra bukkantak Dél-Afrikában

A kutatók eddig egymásnak ellentmondó összetételű kőzeteknek hitték azokat a gyémántokat, amiket a dél-afrikai Voorspoed bányában találtak. A két drágakő a Föld átmeneti köpenyének több száz kilométeres mélységében képződött, és a kutatók szerint látszólag olyan kémiai anyagokat tartalmaz, amelyeknek nem kellene egyszerre jelen lenniük ebben a környezetben – írja a Live Science. A Nature Geoscience folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutatók a gyémántok zárványai között (ezek olyan apró kőzetdarabkák, amelyek a gyémánt képződése során magába zár a drágakő) oxigénben gazdag karbonátásványok és oxigénben szegény nikkelötvözetek is találtak.

„Ez gyakorlatilag az [oxidációs] spektrum két végpontja” – mondta Yaakov Weiss, a jeruzsálemi Héber Egyetem (HUJI) Földtudományi tanszékének docense. Az oxidációs folyamat során az anyag alkotórészei oxigénnel egyesülnek: ilyen hétköznapi folyamat például a lassú és gyors égés is. Az új drágakőminták 280 és 470 kilométer közötti mélységből származnak, és elsőként igazolták azt a hipotézist, hogy a gyémántok karbonátásványok és redukált fémek kölcsönhatásából is létrejöhetnek.

A vizsgálatok eredményei alapján a kimberlitek – a gyémántlelőhelyek vulkanikus, magmás kőzetei – is származhatnak az eddig feltételezett 300 kilométernél nagyobb mélységből. Weiss szerint a gyémántok képződése akkor történik, amikor a mélybe süllyedő kőzetlemezek karbonátban gazdag folyadékokat juttatnak a köpenybe, ahol ezek az oxigénben gazdag ásványok találkoznak a kőzetréteg fémes anyagaival.

A kutatás azért fontos, mert a tudósoknak eddig csak elméleti számításaik voltak arra vonatkozóan, hogy a Föld felszínétől a belseje felé haladva a kőzetek és ásványok egyre kevesebb oxigénmolekulát tartalmaznak, és az újonnan talált két gyémánt elsőként jelent közvetlen bizonyítékot a Föld köpenyében zajló oxidációs-redukciós folyamatokra.