Értesüléseink szerint a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kortárs gyűjteményét magyar múzeumok között osztják szét, így országosan mintegy 1400 alkotás kerülhet közgyűjteményekbe. A közpénzből vásárolt művek így ténylegesen köztulajdonba kerülnének, mivel információink szerint nem letétről, hanem végleges tulajdonba adásról van szó. A gyűjtemény eddig az MNB-Ingatlan Kft. tulajdonában volt, és főként magyar festményekből áll, amelyek többsége a geometrikus absztrakció irányzatához sorolható.

Bár a gyűjtemény további sorsáról hivatalos bejelentést nem találtunk, és nyilvános egyeztetésről sem tudni, az általunk megkeresett múzeumi, illetve kereskedelmi galériában dolgozó szakembereket nem érte váratlanul a hír. Forrásaink azonban jelezték, hiába tudnak róla, jelenleg még nem áll módjukban nyilatkozni.

Az MNB-gyűjtemény szétosztásának ötlete már korábban is felmerült – erről a bank gyűjteményét felügyelő MNB Arts & Culture kuratóriumának több tagja is beszélt lapunknak.

Rieder Gábor művészettörténész szerint – akinek tanácsadói megbízása azóta már megszűnt a jegybanknál – az egyik legjobb forgatókönyv lenne, ha a műtárgyak hazai múzeumokba kerülnének, lehetőleg nemcsak a fővárosba, hanem vidékre is. Más esetben, például „ha a műtárgyakat a piacra öntenék vissza, az katasztrófát okozna a műkereskedelemben” – mondta Rieder.

Júliusban a Qubit már megpróbálta megtudni az MNB-Ingatlan Kft-től, az MNB Arts and Culture-tól, illetve magától a Nemzeti Banktól, hogy milyen sorsot szánnak a gyűjteménynek, de akkor nem kaptunk érdemi választ egyik helyről sem. Meglehet, a nyáron már megvolt a szétosztásról szóló elképzelés, mindenesetre furcsa volt a hallgatás. Már csak azért is, mert az Állami Számvevőszék (ÁSZ) márciusban közzétett jelentése alapján az erre a gyűjteményre elköltött pénz tulajdonképpen nem része annak az összegnek, amely a Matolcsy család és az MNB-s alapítványok működése nyomán – gyaníthatóan – eltűnt. Bennünket akkor az érdekelt volna, hogy az MNB-ről szóló ÁSZ-jelentés tükrében az új jegybanki vezetésnek mi az elképzelése, terve a gyűjteménnyel, amelynek létrehozása köztudottan Matolcsy György korábbi MNB-elnök személyes ambíciója volt.

Az MNB 2020 és 2024 között ötmilliárd forint értékben vásárolt műveket, döntően az absztrakt festészethez sorolhatókat, elsősorban a neoavantgárd nemzedék tagjaitól, majd fokozatosan fiatalabb művészektől is. A vásárlásokra szakértői bizottság tett javaslatot, amelynek összetétele az évek folyamán változott. A kollekció kezdettől fogva az MNB-Ingatlan Kft.-hez tartozott, amely fő feladatként ingatlanok kezelésével foglalkozik, és a vásárlások elején arról volt szó, hogy elsődlegesen az MNB épületeinek belső tereiben mutatják be majd a műveket, illetve később kutathatóvá és a nagyközönség számára is látható válik az anyag. A gyűjteményből, amelyet az MNB Arts & Culture programja kezel, meg is valósultak kiállítások az utóbbi években – nemcsak idehaza, hanem külföldön is. A világ jegybankjai közül számos foglalkozik gyűjteményépítéssel, de – legalábbis Európában – világos közcélokat szem előtt tartva.

Ezzel együtt a kezdetektől nem volt világos, miért kell az MNB-nek gyűjtemény, és ha kell, akkor miért éppen ilyen? Miért ekkora léptékű, és miért kizárólag festmények, amelyek zömmel azonos művészeti irányzatba sorolhatók?

Magyarországon a múzeumoknak elenyészően kevés pénzük van gyűjteménygyarapításra (az MNB nagyon is privilegizált helyzetben volt), így vélhetően örülnek annak, ha fejleszthetik a kollekciójukat. Ugyanakkor, ha művek most hazai közgyűjteményekbe kerülnek is, számos kérdés marad a levegőben.

Milyen szakmai kontroll érvényesül a folyamat fölött? Kik és milyen alapon döntenek arról, hogy mely művek hová kerüljenek? Kérdéses az is, hogy az adott múzeumok – tekintve az intézmények többnyire szűkös kapacitásait – fel vannak-e készülve nagyobb mennyiségű műtárgy fogadására, megfelelő elhelyezésére. Ha magukon a múzeumokon múlt volna, nem biztos, hogy geometrikus absztrakt festészettel akartak volna bővülni, kérdéses tehát, miként illeszthető be ez az anyag a gyűjteményükbe. Homályban van az is, hogy az MNB szán-e magának további szerepet a művészeti területen, a gyűjteményépítésben. Ne feledjük, hogy 2015 és 2018 között működött az Értéktár Program is, 30 milliárdos kerettel, amely klasszikus művészetre, műtárgyakra összpontosított, és sok művet vásárolt meg, illetve vásárolt vissza az államnak.

További kérdés, hogy voltak-e itt előnyben egyes intézmények. Mi az arány a nagy, országos múzeumok és a helyiek között? Fővárosi fenntartásúak szerepelnek ebben a körben, vagy sem? Megkerestük a BTM Fővárosi Képtár vezetőjét, de egyelőre nem kaptunk választ tőle, bár, tekintve az intézmény régóta megoldatlan, súlyos raktározási gondjait, itt minden bizonnyal nagyon nehéz lenne újabb műveket elhelyezni.

A cikk társszerzője, Német Szilvi a Lakmusz munkatársa.