„Magyarország vízmérlege az utóbbi években negatív irányba tolódik el” – számolt be az aktuális helyzetről Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) főigazgatója az Országos Erdészeti Egyesület konferenciáján.

A Nemzeti Agrárkamara (NAK) honlapján október 14-én publikált összefoglaló szerint az ország területére beérkező víz mennyisége 98 köbkilométer (km³) évente, míg a kiáramló víz mennyisége eléri akár a 105 km³ éves mennyiséget is, „miközben a hazai eredetű vízkészlet mennyisége mindössze 7,1 km³/év”, amelyből a felszíni lefolyás 4,2 km³-t, a felszín alatti utánpótlódás pedig 2,9 km³-t tesz ki évente. Ehhez jön az évente 59 km³ -re tehető csapadék, amelyből a növényzet és a talaj evapotranszspirációnak nevezett együttes párolgása 51 km³.

„A bevezetéseket és a vízhasználatokat beleszámítva a talajvíz deficit éves mértéke 0,6 km³” – osztotta meg szakmai hallgatóságával az elmúlt fél évben a sajtónak, így a Qubitnek sem nyilatkozó főigazgató, aki szerint a talajvízszint átlagosan 3-5 centimétert süllyed. Az alábbi ábrából az is kiderül, hogy ezek alapján az ország legszárazabb régióiban 6-8 km³ víz is hiányzik a talajból.

Paradigmaváltás

A május elején felállított aszályvédelmi operatív törzs augusztus végi tájékoztatóján felvázolt helyzetben Láng szerint a „dombvidéki és alföldi vízgazdálkodás teljesen új szemléletet igényel”.

Ez a dombvidékeken a vízkészlet tározásos biztosítását jelenti, amelynek a főigazgató szerint az Európai Unió „Ne okozzon jelentős kárt” (Do Not Significant Harm, DNSH) irányelvének megfelelően ökológiailag is fenntarthatónak kell lennie.

„Az alföldi területeken a cél a folyók és ártereik kapcsolatának bővítése, árvíz és aszály nélkül” – folytatja az OVF főigazgatója. Ennek része

• a vízhozamok kivezetése;
• a vízpótlások kiterjesztése;
• az ideiglenes elárasztások biztosítása;
• a talajvíz visszapótlása;
• és a talajvíz hidraulikai megtámasztása.

Megoldás: vízvisszatartás

A Vízválasztó Mozgalom koncepciójára rímel, hogy az OVF főigazgatója is úgy véli, a tájszintű vízvisszatartás az egyetlen megoldás, mivel „a felszín alatti tározóképesség 7,1 km³-rel csökkent az elmúlt 30 évben”. Az ehhez tartozó legfontosabb beavatkozások szerinte

• az új vízlépcsők létrehozása;
• a folyómedrek megemelése betöltéssel és azokban fenékküszöbök elhelyezése;
• a folyómedrek átvezetése magasvezetésű medrekbe;
• a szakaszos duzzasztások az árhullámok fokozatos meghosszabbításával;
• a folyómedrek feltöltése saját üledékkel.

Láng szerint „a jövő vízgazdálkodásának egyik kulcseleme a víz helyének megtalálása és visszaadása a tájban”. Ehhez, mint az összefoglalóból kiderül, szükség van a „Vizet a tájba!” programra, vagyis az elönthető területek elárasztására, a belvízi elöntések meghosszabbítására. A talajvízkészletek helyreállításában fontos szerepe lehet még a MAR-rendszereknek (Managed Aquifer Recharge, célzott felszín alatti vízpótlás), ami a többlet- és felesleges vizek felszín alatti betározását és későbbi felhasználását jelenti.

Láng előadásában az alábbi ábrával illusztrálta, hogy mindeddig mekkora területet ajánlottak fel a mezőgazdasági gazdálkodók a vízügyi igazgatóságoknak az országban.