A hazai szakértők egybehangzóan azt állítják, hogy a folyók síkvidéki duzzasztása és az iparszerű öntözésfejlesztés helyett a többletvizek tájban tartása az egyetlen válasz a tartós aszályokkal és extrém csapadékeloszlással fenyegető klímaváltozásra.
A felszíni és felszín alatti vízkészletek megcsapolása helyett a természetes ökoszisztéma-szolgáltatásokra és a vízmegtartás biológiai módszereire építve megoldható volna a károk enyhítése, de még a hosszabb távú alkalmazkodás is.
Bár a július eleji ivóvízkrízist átmenetileg sikerült enyhíteni, a jelenlegi vízgazdálkodási gyakorlatot radikálisan át kell alakítani ahhoz, hogy az ország lakható maradhasson, és a mezőgazdasági területek ne váljanak pár évtized alatt sivataggá.
A Fertő tó 150-200 évente kiszárad – legutóbb, 1867-ben még az is szóba jött, hogy szántóföld legyen a medrében. A nemrég felmerült megmentési terveket egy szűk kör gazdasági érdekei diktálják, nem az ökológiai vagy természetvédelmi megfontolások.
Magyar kutatók évtizedes adatsorok és éghajlati modellek alapján tételesen kimutatták, hogy a klímaváltozás hatványozottan sújtja a közép- és kelet-európai növénytermesztést. Pinke Zsolt, az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a lehetséges megoldást is felvázolta a Qubitnek.
A felszín alatti vizek teszik ki a Föld édesvízkészletének a legnagyobb részét, de hiába láthatatlan ez az erőforrás, ezt is érheti szennyeződés. Az emberi tevékenység hosszú időre nyomot hagy a vízkészleten, így a legfőbb cél a szennyezés megelőzése, ennek egyik módja pedig a palackozott ivóvíz elhagyása.
Olyan területen vetik be a helyi víztározókra támaszkodó hóágyúkat, ahol az intenzív mezőgazdasági öntözés, a gyors urbanizáció és a száraz éghajlat együttes hatása miatt már így is emberek milliói maradnak időnként víz nélkül.
A vállalás szerint a techcégnél 2030-ig globálisan áttérnek arra, hogy nem ivóvízzel hűtik a szervereket, az irodákban pedig csapadékvizet használnak a vécék öblítésére és öntözésre is.
A vízerőművek tározóin már nem folyik át elegendő víz, ezért Szíria északkeleti részén naponta 19 órán át tart az áramszünet. Az emberek kilométereket gyalogolnak tiszta vízért, a haszonállatoknak pedig a csökkenő termés miatt már nem jut elég gabona. Szakértők szerint újabb humanitárius katasztrófára kell számítani.
A gazdálkodókból, ökológusokból, környezet- és vízügyi mérnökökből álló társaság szerint az egyre égetőbb vízhiány oka a nem megfelelő vízgazdálkodás, pedig létezik a tradíciók megújításán alapuló korszerű megoldás.
Öntözés helyett nedvességgazdálkodásra, agrárdigitalizáció helyett első lépésben precíz gazdálkodásra van szükség a klímaváltozás következtében egyre nehezebb helyzetbe kerülő magyar mezőgazdaságban – hangzott el kedden a holland nagykövetség és a Magyarországi Precíziós Gazdálkodási Egyesület közös rendezvényén.
Egyelőre azonban van más út: csökkenteni az üvegházhatású gázok globális kibocsátásait. A fokvárosi vízválság viszont már most tarthatatlan, ezért a helyi kutatók elkezdtek radikális megoldásokban gondolkodni – kémiailag csavarnák le a Nap erejét.
A természetes vízmegtartásra épülő technikákat alkalmazó községek példát mutatnak a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási jelenségekre való felkészülésben.
A vízügy szerint az árvízi kockázat csökkentése miatt vágták ki a csaknem százéves ártéri fákat Tiszaugon januárban. A védekezésnek ugyanakkor létezik egy természetkímélő, a folyók természetes életciklusához alkalmazkodó, a víznek teret engedő modern változata, amely ráadásul a klímaváltozással együtt járó aszályok megelőzését is szolgálja.
Egy kelet-ausztráliai iskolába palackozott vizet szállít az állam, miután kiapadt az ellátását biztosító kút. A palackozott vizet azoktól a cégektől vásárolták meg, amiket a vízhiány kiváltásával vádolnak. Kevesebb az eső, fogynak a folyók, nagy bajban van Ausztrália.
A felmelegedés önmagában is a mezőgazdasági termelés visszaesését vonja maga után a Föld nagy részén, ráadásul a növekvő népesség etetéséhez 56 százalékkal kellene növelni az élelmiszer-termelést. Ehhez viszont sem elég megművelhető föld, sem elég víz nem áll rendelkezésre. A Budapesten rendezett Tudományos Világfórumon kutatók kongatták a vészharangot.
A jövőben is a búza lesz a magyar kenyérgabona, és a mai szántóföldi növények sem tűnnek el, legalábbis akkor, ha a növénytermesztés technológiája alkalmazkodik a megváltozó éghajlati és ökológiai viszonyokhoz. Mivel az évtizedes klímajelentések prognózisai sorra beigazolódtak, már csak neki kellene kezdeni a tudományosan alátámasztott cselekvési tervek megvalósításának.
Miközben Németországban és Franciaországban már vészhelyzeti intézkedéseket kellett bevezetni a szárazság miatt, az EU-s tagállamok mintha nem törődnének a klímaváltozás vízgazdálkodási kérdéseivel. A WWF riadóztatott, Magyarország is veszélyben van.
A kontinensen hamarabb megérezték a klímaváltozás hatásait, mint máshol, és a kormány már 1992-ben megpróbált tenni ellene. A természetes vizek magántulajdonba adása viszont felemás eredményekkel járt: az emberek tényleg elkezdték becsülni a vizet, de a kisebb farmok kiszorultak, az ökológiai katasztrófák pedig azóta is folytatódnak.
Hiába a világtalálkozóra kitalált marketingduma, ha a vízhatalmilag releváns adatokat nézzük, az éllovasok helyett a sereghajtók közt vagyunk Európában, miközben az egekig magasztalt vízközmű-rendszereink szabályosan haldokolnak.