1700 milliárd forintot költene a kormány arra, hogy a Dunából és a Tiszából kiszivattyúzott vízzel árassza el a félsivatagos Homokhátságot. Pedig létezik jobb megoldás, ráadásul az unió támogatást is ad rá.
A probléma forrása nem önmagában az aszály, vagyis, hogy nem esett elég eső, hanem a jelenlegi tájhasználat és művelési gyakorlat, ami talajtani, hidrológiai, agroökológiai értelemben is fenntarthatatlan – hangzott el a január 9-én rendezett Vízválasztó konferencián.
A december 9-én publikált dokumentum több, mint 150 oldalon szembesíti az emberiség szerencsésebb részét a valósággal, ami paradigmaváltás nélkül gyorsulva durvul már rövid távon is.
A Lancet klímafolyóiratának 2024-es jelentése szerint a hosszú szárazság és a villámárvizek halálos ciklusainak fokozódását csak úgy lehet megállítani, ha a világ nem tömi ki több pénzzel a fosszilis ipart.
A százezres zimbabwei populációt azokban a régiókban kezdik el ritkítani, ahol a leggyakoribbak az ember-állat konfliktusok.
Nagykörűben a rekordalacsonyhoz közelítő vízállás lehetővé tette (volna), hogy a képviselők és az illetékes miniszterek a valósággal szembesülve megvitathassák az egyre égetőbb vízügyi és agrárpolitikai problémákat.
40 éve árasztották el a települést, azóta csak egyszer látszottak ki az épületek romjai a vízszintcsökkenés miatt.
Egy friss kutatás szerint a döntéshozók következetesen a vízben szegény, ám politikai szempontból támogatott régióknak kedveznek azzal, hogy olyan régiókból vonják el a vizet, ahol etnikai kisebbségek élnek.
A WWF Magyarország a vízügyi és nemzeti parki igazgatóságokkal, valamint a helyi önkormányzatokkal és gazdálkodókkal közösen kíván minél többet visszatartani az ár- és belvizekből az egyre gyakoribb és tartósabb száraz időszakokra.
Hetek óta olyan súlyos a szárazság, hogy mostanra korlátozó intézkedéseket kellett bevezetni, hogy ne legyen zavar az ivóvízellátásban.
Az ELTE kutatói szerint a „párologtató területek” az Alföld legalacsonyabb zónáiban, a mezőgazdaságilag legkevésbé értékes, alacsonyabb „aranykorona értékű” földeken alakíthatók ki, ahol a talaj amúgy sem optimális a szántóföldi művelésre.
Mit tesz a földjeinkkel, folyóinkkal, városainkkal a rekordhőség? Hogy hűtik magukat az emberek? És az állatok? Kánikulakörkép Uruguaytól a Vatikánon át Pekingig.
Az 1990-es évek eleje óta minden évben annyi vizet vesztettek a legnagyobb tavak, mint ha évente 11-szer eltűnne a Balaton.
A Kanári-szigeteken különleges hálókkal fogják be a ködcseppeket a tudósok, hogy ezzel a nedvességgel is próbálják segíteni a hónapok óta aszállyal küszködő Spanyolországot. Az Ibériai-félszigeten szinte sivatagi állapotok uralkodnak, és ezen is keveset enyhít, hogy a héten már oda is megérkezett az eső.
A folyóban idén 61 százalékkal kevesebb a víz, mint a korábbi évek hasonló időszakában, ami azért is óriási probléma, mert a Pó által ellátott terület felel Olaszország mezőgazdasági terméshozamának egyharmadáért.