Nem az a kérdés, hogy lesz-e aszály, hanem az, hogy miként tudunk ellene védekezni, az aszályvédelem pedig sokkal többről szól, mint az öntözésről, ezért alapvető szemléletváltásra van szükség a mezőgazdaságban – hangzott el azon a sajtóeseményen, amelyet a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) gödöllői campusán tartottak kedden. Az esemény már a címével is igyekezett jelezni a téma jelentőségét: „A vízmegtartás a tájban a legfontosabb nemzetstratégiai, biztonságpolitikai, szuverenitásvédelmi kérdés”.

Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) főigazgatója, Gyuricza Csaba, a MATE rektora és Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára számolt be a május elején felállított aszályvédelmi operatív törzs eddigi munkájáról. A kormányzati tanácsadó testület létrehozásának célja az volt, hogy a GDP 3 százalékát felperzselő 2022-es rekordszárazság után három évvel az illetékesek számba vegyék az aszályelhárítás rendelkezésre álló eszközeit és lehetőségeket.

A testület arra jutott, hogy „a 21. század mezőgazdaságának sikerét vagy kudarcát az egyre korlátozottabban elérhető víz határozza meg”, kiderült ugyanis, hogy a kormányhatározattal vízpótlásra átnevezett öntözés aligha állítja meg Magyarország kiszáradását, a 20-30-40 évvel ezelőtti módszerek pedig nem alkalmazhatók tovább a mezőgazdaságban.

A Tisza hiányzó másfél éves vízhozama

A talaj a legnagyobb víztározó Magyarországon, de a jelenlegi gazdálkodással az eltárolható mennyiség felét elpazaroljuk, hiába esik átlagosan évi 500 milliméter csapadék, olyan mintha csak 250 milliméter állna rendelkezésre, mert a többi elillan

– jelentette ki Gyuricza Csaba, a MATE rektora. Szerinte a forgatás és szántás nélküli, talajtakarással operáló művelési módszerekkel jelentősen csökkenthető a veszteség, de ehhez nemcsak a tankönyveket kell átírni, hanem a tájban kell tartani a vizet, máskülönben az öntözés sem valósítható meg.

A vízhozamok csökkenése, a bevágódott folyómedrek talajvízszintre gyakorolt negatív hatása, a beszivárgás ellen ható párolgás növekedése mellett Láng István, az OVF főigazgatója azt is nyilvánvalóvá tette, hogy mára szinte teljesen megszakadt a természetes kapcsolat a mezőgazdasági területek és a meglévő felszíni, illetve felszín alatti vízkészletek között. Az év elején meghirdetett Vizet a tájba program keretében idén 4,7 milliárd forintból megvalósítani kívánt projektek az utóbbit hivatottak orvosolni. „Kilenc köbkilométernyi talajvíz hiányzik alólunk, ez azt jelenti, hogy a Tiszát másfél évig csak oda kellene vezetni ahhoz, hogy ezt a mennyiséget pótolhassuk” – fogalmazott a vízügyi főigazgató, aki szerint a területen mostanra megtörtént az a szakmai irányváltás, amellyel megállítható, és talán visszafordítható a folyamat.

Bár Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára még utalás szintjén sem sem hozta szóba a Vízválasztó Mozgalom által évek óta szorgalmazott paradigmaváltást, azt azonban a Qubit kérdésére válaszolva elismerte, hogy ökológiai vízpótlás nélkül az agrárium sem képes semmiféle alkalmazkodásra.

Az államtitkár szerint az idei „vízmegtartási intézkedésekkel 512,6 millió köbméter víz tározása valósult meg országszerte, amelyből mederben 124,1, holtágakban, tározókban, táji elárasztással 97,3, duzzasztókban pedig 291,2 millió köbméter víz van”. A vízügyi ágazat 250 kilométer többlet-csatornaszakaszt vont be a vízpótlásba, ezzel „a Vizet a tájba típusú beavatkozások együttes hatásterülete 54 669 hektárra nőtt”.

Irányváltó hangulat

A MATE rektora és az agrárállamtitkár a Qubitnek azt is elmondta, hogy az elmúlt öt év egymást követő aszályai azt is nyilvánvalóvá tették, hogy a globális átlagnál jóval gyorsabban melegedő Magyarországon aligha folytatható tovább a jelenleg a kenyérgabonák mellett elsősorban a kukoricát és a napraforgót preferáló szántóföldi növénytermesztés.

Bár az évente négy és fél Balatonnak megfelelő vízhiány pótlása még akkor is lassú, évek, évtizedek alatt megvalósítható folyamat, ha rendelkezésre állnak a szükséges anyagi források, és az általános gazdálkodói szemléletet is sikerül átformálni, úgy tűnik, hogy a még tavaly is a klímaváltozásra legérzékenyebb gabonatermesztést támogató agrárkormányzat is felismerte, hogy szó szerint égető szükség van az eddigi vízgazdálkodási gyakorlat sürgős átalakítására.