Áttörő sikereket ért el az enterális lélegeztetés terén egy japán kutatócsoport: az első klinikai tesztekből kiderült, hogy legalábbis elméletben működhet Takanori Takebe kutatóorvos forradalmi ötlete, és az ember valóban alkalmas lehet rá, hogy a végbelén keresztül vegyen fel oxigént. Takebe és társai 2021-ben kezdtek foglalkozni a témával, 2024-ben kaptak nagyobb ismertséget, amikor a teljesítményüket a leghülyébb vagy legmeglepőbb kutatásoknak IgNobel-díjjal ismerték el.

Ez nem vette el a kedvüket a folytatástól, Takebe még egy céget is alapított EVA Therapeutics néven (az EVA a módszer elnevezése, az Enteral Ventilation via Anus rövidítése). A korábbi kutatásokból kiderült, hogy az egerek oxigénhiányos környezetben 11 perc alatt megfulladtak, az oxigénnel kezelt állatok 75 százaléka viszont túlélte a kalandot, a sertéseken pedig még jobban működött a dolog. A következő lépés az emberi felhasználás kutatása, ezt viszont nem lehetett oxigénhiányos környezetben megtenni, így első lépésként csak a kutatók által kieszelt módszer kivitelezhetőségét vizsgálták, a hatékonyságát még nem.

Heten nem bírták

A klinikai tesztekhez a kutatók valahogy kerítettek 27 egészséges, fiatal japán férfi önkéntest, akiknek az volt a feladatuk, hogy 60 percen keresztül a beleikben tartsák a befecskendezett perfluorodekalint (az anyagot a teszthez még nem dúsították oxigénnel). Az eredményekből kiderült, hogy a módszer biztonságos és viszonylag egyszerűen kivitelezhető: az önkéntesek többsége képes volt 60 percen keresztül magában tartani a 25 és 1500 milliliter közötti folyadékmennyiséget. Azok, akik többet kaptak, hasfájásról, puffadásról és kényelmetlen érzésről számoltak be. Heten nem tudták teljesíteni a tesztet, és az egy óra lejárta előtt feladták.

Takebe szerint a következő lépés az oxigénnel dúsított folyadékkal történő klinikai vizsgálat lesz, ebből majd kiderül, hogy pontosan mekkora dózist és mennyi időn keresztül kell a végbélben tartani ahhoz, hogy az ember véroxigénszintje elérje a megfelelő szintet, ehhez viszont pénz szükséges, amennyiben összegyűlik a megfelelő mennyiségű forrás, folytatódhatnak a vizsgálatok. Takebe és társai szerint a módszer különösen hatékony lehet újszülöttek esetében, ehhez viszont még több vizsgálatra lesz szükség.