Szablyával és hosszúkarddal végeztek az Árpád-házi Béla herceggel

  • Link másolása
  • Facebook
  • X (Twitter)
  • Tumblr
  • LinkedIn

1915-ben egy fiatal férfi maradványaira bukkantak a Margit-szigeten lévő kolostor feltárásakor. A körülmények, a lelet kora és a csontvázon található sérülések alapján Bartucz Lajos antropológus és társai arra következtettek, hogy a csontok az Árpád-házi herceghez, Béla macsói bánhoz tartoztak, de ezt bizonyítani a kor eszközeivel nem tudták. A modern technika segítségével viszont sikerült: az ELTE TTK Embertani Tanszékének, illetve az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetének munkatársai egy frissen megjelent tanulmányukban részletes elemzést közöltek a maradványokról, illetve a rajtuk található sérülésekről.

Béla herceg 1243 környékén született, és 1272-ben hunyt el a Margit-szigeten, ahonnan a holtteste is előkerült. A herceg anyai ágon az Árpád-házhoz tartozott, apai ágon pedig a skandináv eredetű Rurik-dinasztiához. A macsói bánnal a korabeli beszámolók szerint Kőszegi Henrik végzett, „súlyosan összekaszabolta”. Mint a mostani kutatásból kiderült, a csontok valóban Béla hercegéi voltak, és a krónikák sem túloztak: a csontvázon összesen 26, a halálával összefüggésbe hozható sérülést találtak.

A sérülések helye
Fotó: ELTE TTK

A radiokarbonos kormeghatározás szerint1 a maradványok kora megfelel Béla herceg korának – az első mérések jóval korábbi eredetre utaltak, de mint kiderült, a jelenség étrendi okokra vezethető vissza, a herceg ugyanis sok halat és talán kagylót is fogyasztott, amelyek rezervoir-hatást gyakoroltak a csontokra. Az is kiderült, hogy a herceg a halak mellett főtt búzadarát és kenyeret fogyasztott, és nem volt tősgyökeres budapesti – legalábbis nem ott született, ahol eltemették. A stronciumizotópok vizsgálata szerint a kisgyermekkori értékek megfelelnek a Szerémségben mért értékeknek – ez megfelel Béla életrajzának –, a személy pedig késő gyermekkorában más régióba költözött.

Hárman rontottak rá

A genetikai vizsgálatok szerint a vizsgált személy III. Béla király ükunokája volt, a genetikai össztételbecslés eredménye szerint pedig közel felében skandináv genetikai összetevőkkel rendelkezett – a Rurik-dinasztia skandináv származású volt. Ez mindenben megfelel a Béla hercegről ismert adatoknak.

A koponya 3D-modellje
Fotó: ELTE Embertani Tanszék - Török Aurél Gyűjtemény

A személy azonosítása mellett a halál körülményeit is sikerült feltárni. Bár a gyilkosságot a krónikák szerint Kőszegi Henrik követte el, a sérülések három ember összehangolt támadására utalnak: az egyikük szemből, a másik kettő pedig oldalról rontott a hercegnek, akit nem ért váratlanul a támadás, a karján található nyomok szerint megpróbált védekezni is ellene. A sérülések alapján nem viselt páncélt, az elkövetők pedig két különböző fegyverrel, valószínűleg szablyával és hosszúkarddal támadtak rá.

A támadás akkor is folytatódott, amikor a herceg a földre került, ekkor halálos sérüléseket szenvedett az arcán és a fején. Az agresszió intenzitása a kutatók szerint arra utal, hogy bár összehangolt támadásról volt szó, az agresszió intenzitása erős érzelmi érintettségre utal – vagyis a herceget ugyan előre megfontolt szándékkal gyilkolták meg, de nem hidegvérrel.