Rejtélyes bejárat nyomaira bukkanhattak régészek a gízai Menkauré-piramisnál

Két új anomáliára bukkantak régészek a gízai Menkauré-piramisnál, amik egy rég elfeledett bejárat meglétére utalhatnak – írta meg szerdán az IFL Science.

A Menkauré-piramis, amely az i.e. 2550 és 2503 között uralkodó Menkauré fáraónak épült, a három gízai piramis közül a legkisebb és leginkább érintetlenül fennmaradt. Az először alaposan a 20. század elején George Andrew Reisner amerikai régész által feltárt piramis komplexum története a kutatók szerint bonyolultabb és dinamikusabb volt, mint a két nagyobb gízai piramisé.

Ehhez képest viszont eddig kevesebb figyelmet kapott, mint a Gízai nagy piramis (Kheopsz-piramis). A ScanPyramids kutatócsoport most ezen kívánt változtatni, egy, a piramis befejezetlen gránit burkolatát övező rejtély megoldásával. A gránitburkolattal feltehetőleg a tervezők az egész piramist be kívánták borítani, de végül mindössze csak hét sort helyeztek el belőle a piramis talapzatánál.

A megmaradt gránitburkolat meglepő hasonlóságokat mutat a piramis északi oldalán, ahol a piramis főbejárata található, valamint az építmény keleti oldalán. A hasonlóságok alapján a régészek azt feltételezték, hogy a keleti oldal egy rég elfeledett, második bejáratot rejthet.

A hipotézisüket az úgynevezett elektromos ellenállás tomográfia (ERT) módszerrel tesztelték, amivel betekintést nyertek abba, hogy mi rejtőzhet a keleti oldal szokatlanul jól csiszolt, sima felszínű gránitkövei alatt. „A képek két anomáliát tártak fel a csiszolt gránitkövek mögött, ami levegő által kitöltött üregek létére utalhat” – írták a kutatók az NDT & E International folyóiratban októberben közölt tanulmányukban.

A mérések és a kutatók által azok értelmezésére végzett szimulációk szerint az első, a piramis belsejét felépítő mészkőben fekvő anomália 1,5 x 1 méteres és a gránitkövek mögött 1,3 méterre helyezkedik el. A második valamivel kisebb, 0,9 x 0,7 méteres és 1,1 méterre kezdődik a külső borítás mögött.

A mérési módszer limitációi miatt a kutatók nem tudták meghatározni, hogy az üregek milyen mélyen hatolnak be a piramis belsejébe, de eredményeik alapján azok további, nem roncsoló technológiákkal történő vizsgálatát javasolják.