A fiatalon elhunyt fáraó sírjában megtalált agyagtálak és fapálcák jelentőségét értékelte újra egy amerikai egyiptológus.
Csak a gazdag és előkelő ókori egyiptomiakat temették piramisokba? A mai Szudán területén található Tombos lelőhelyen végzett vizsgálat most ennek mondhat ellent.
Egy héten belül már a másodikat. A kutatást vezető régész úgy gondolja, hogy a mostaniban ott lehet a múmia is.
Tutanhamon sírjának 1922-es feltárása után most rátaláltak a 3500 éve uralkodó II. Thotmesz fáraó temetkezési helyére is Luxor közelében.
Az ős-predátort a macskafejű egyiptomi Básztet istennőről nevezték el a paleontológusok.
A különleges sírt egy svájci-francia régészcsoport fedezte fel a Kairótól 30 kilométerre található Szakkara közelében. Az orvos titulusai alapján a királyi udvarban dolgozhatott, és valószínűleg elsőként II. Pepi fáraót gyógyíthatta.
Az ókori egyiptomiak úgy vélték, hogy a nemesfém nyelvek segítenek az elhunytaknak abban, hogy kommunikálhassanak a túlvilágon.
Az utolsó egyiptomi fáraó arcáról leginkább idealizált ábrázolásokat ismerünk, de az ásatásokat vezető régész szerint egy apró szobrocskáról a valódi Kleopátra köszön vissza.
Egy korabeli bögre falán találtak ókori kábítószernyomokat. Ezek az első bizonyítékok arra, hogy az ókori egyiptomiak is fogyasztottak hallucinogéneket.
Az ősember tenyérlenyomatában, a falba karcolt névben, a római nyilvános vécé firkáiban és a modern tagekben van valami közös: a nyomhagyás iránti vágy. Az őskori, az ókori és a mai firkákat mégis világok választják el egymástól.
A régészek 3 éve bukkantak az obszervatórium maradványaira, ami elmondásuk szerint az első és az eddig ismert legnagyobb lehetett az ókorban.
A kutatók szerint a hullamerevség egy ritka, gyorsan beálló fajtája miatt a balzsamozók nem tudták becsukni a holttest száját, ezért néz ki úgy, mint ha kiáltana. Nem mindenki ért egyet az elmélettel.
Egy friss kutatás a régészeti leletek és művészeti emlékek összehasonlításával próbálta kideríteni, hogy milyen hatással lehetett a hivatalnokok életvitele az egészségükre.
Az 1600-2700 éves leletek rámutathatnak az ókori Egyiptomban uralkodó betegségekre is, több nőnél például medencecsont-sérülés nyomait találták.
Spanyol régészek csont- és orrgaratrák jeleire és a valószínűleg azok kezelése során keletkező ütés- és vágásnyomokra bukkantak az ókori koponyákon.