A növényevőknek szükségük van a nátriumra, és úgy általában a sóra, de ez nem található meg mindenhol azonos bőségben. A sóban található ásványi anyagokra egyes növényekből is hozzájuthatnak, de ezek elterjedése is változó, egy friss kutatásban ezért megvizsgálták, hogy a nagytestű növényevők, például az elefántok, zsiráfok és orrszarvúk populációinak nagyságát mennyiben befolyásolja, hogy az élőhelyükön hozzájutnak-e a nátriumhoz.

A kutatók először is megvizsgálták, hogy mennyi nátrium található a rendelkezésre álló növényekben a különböző élőhelyeken, ezt a térképet pedig összevetették a nagytestű növényevők populációival. Miután a nátriumhiány kimutatható az állatok ürülékéből, azt is meg tudták állapítani, hogy az egyes populációkra mennyi nátriumhoz jutnak.

Mint kiderült, a nátrium hozzáférhetősége és a populációk nagysága között közvetlen összefüggés tapasztalható: ez magyarázza azt is, hogy miért található olyan kevés nagytestű növényevő Nyugat-Afrikában, ahol ugyan gazdag a vegetáció, de kevés a nátrium – ennek a hiánya pedig leginkább ezeket a fajokat sújtja.

Barlangi elefántok

Ott, ahol növényi forrásból nem biztosítható a megfelelő nátriumbevitel, az állatok kénytelenek róla máshogy gondoskodni. Marcus Clauss, a tanulmány egyik szerzője szerint ez magyarázza azt a viselkedést is, amit a kenyai elefántoknál figyeltek meg: az állatok azért látogatják az itteni barlangokat, mert az ottani kőzetben só található. A Mount Elgon Nemzeti Parkban öt elefántbarlang található, az állatok akár 150 méteres mélységig is elmennek só után kutatva. Kongóban nincsenek ilyen barlangok, az ottani elefántok ezért a folyómedrekben keresnek sós üledéket.

Más fajok máshogy próbálnak gondoskodni a betevő nátriumukról: Andrew Abraham, a tanulmány vezető szerzője szerint a gorillák össze is vesznek egymással a sós táplálékon, az orrszarvúk, gnúk és zebrák pedig a Kalahári-sivatag sólerakódásait nyalogatják.

Clauss szerint a felfedezésből kiderült az is, hogy meglepően sok olyan természetvédelmi terület van, ahol nem található elegendő nátrium, ezért arra számít, hogy az itt élő állatok gyakrabban indulnak majd el olyan területekre, ahol több akad az anyagból – eközben viszont olyan területeken is áthaladnak, amelyek nem védettek, ami az emberek és állatok közötti konfliktusokhoz vezethet.