Azt mondják, hogy mi, magyarok szerencsések vagyunk: az ország gazdag forrásokban és vízlelő helyekben, gyógyvízből és ásványvízből is jut mindenkinek. Az a tézis viszont, hogy víznagyhatalom lenne az ország, megdőlni látszik, a felszínközeli vizekből ugyanis időről időre hiány mutatkozik – ezt tapasztaljuk meg a nagyobb aszályok alkalmával. Ásványvízből ugyanakkor bőven van a föld alatt, és felelős vízgazdálkodással ez a kincs meg is őrizhető.

De vajon mi a különbség víz és víz között, mi teszi az ásványvizet ásványvízzé, és kell-e attól tartani, hogy Magyarországon a közeljövőben elfogynak ezek az értékes vizek a felszín alól?

A magyarországi jogszabályok szerint a természetes ásványvizek olyan felszín alatti vizek, amelyek természetes formájukban is alkalmasak az emberi fogyasztásra – mondja Gerstenkorn András geológus, aki 25 éve foglalkozik hidrogeológiával. Védett, felszín alatti vízadó rétegből származnak, szennyeződésmentesek, és összetevőik alapján kedvező élettani hatással bírnak. A mennyiség mellett fontos a minőség is: Gerstenkorn szerint az ásványvíznek fenntartható forrásból kell származnia, ami állandó kivétellel számolva is folyamatos ellátást biztosít hosszú távon, emellett a víz minősége állandó, és nincsenek benne anomáliák.

Maga az ásványvíz nem pusztán a márkanevet jelenti, és nem is hangzatos marketingfogás. Nem lehet bármilyen vizet ásványvíznek hívni, szigorú feltételei vannak annak, hogy mi nevezhető ásványvíznek, és a feldolgozók csak a Budapest Főváros Kormányhivatala által elismert vizek esetén élhetnek ezzel a megnevezéssel. Ráadásul a palackozásnak is a helyszínen, a víznyerő közelében kell történnie.

A feldolgozás során kémiai eljárások nem alkalmazhatók. „Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ásványvízhez szén-dioxid kivételével semmi nem adható hozzá. Az összetevők kivonása azonban részben megengedett, így vannak olyan vizek, amelyekből a vas-, a mangán vagy az arzéntartalom egy részét vonják el” – mondja a hidrogeológus, hozzátéve, hogy ennek is szigorú szabályai vannak, többek között az, hogy az említett összetevők csak nagy hatásfokú szűrőkkel vonhatók ki a vízből. Rendszeresen megfigyelt, folyamatosan ellenőrzött vizekről van tehát szó, amelyeknél a minőségmegtartás az egyik legfontosabb szempont.

Hogy kerül a felszín alá az ásványvíz?

A szakember szerint az ásványvíz útja alapvetően meghatározza, hogy milyen lesz a később csomagolt termék. Vagyis attól függően, hogy a víz hol szivárog a talaj, majd a kőzetek mélyebb rétegeibe, és milyen utat jár, más és más lehet az összetétele, az oldott sótartalma. Ezért léteznek magasabb és alacsonyabb sótartalmú ásványvizek, és így lehetséges, hogy akár egymáshoz földrajzilag közel eső forrásokból is eltérő tartalmú vizek nyerhetők. Ugyanis nemcsak az út számít, hanem az is, hogy mennyi időt tölt a víz a a föld alatt. Ez lehet 100-150 év, de extrém esetben beszélhetünk olyan ásványvizekről is, amelyeket több tízmillió évvel ezelőtt ejtett rabul két vízzáró réteg – ezeket fosszilis vizeknek hívják a szakemberek.

A szivárgás során változik a víz oldottanyag-tartalma, majd attól függően, hogy milyen kőzetben tölti az időt a föld alatt, ez tovább bővülhet. Ez magyarázza, hogy a lelőhely földrajzi elhelyezkedése miért kölcsönözhet merőben eltérő összetételt a különböző ásványvizeknek.

A tartalom határozza meg a fogyasztást, vagy fordítva?

Az ásványvíz a föld alatt ugyanúgy viselkedik, mint az emberi testben: kettős szerepe van. Egyrészt a víz oldószer, anyagszállító közeg, másrészt oldat formájában magában foglalja a különböző értékes elemeket, összetevőket. Folyadékpótlásra vagy a szervezet méregtelenítésére az alacsony sótartalmú vizek a legjobbbak (ilyenkor a víz oldószer jellegét használjuk ki), az ásványianyag-bevitel szempontjából pedig az a mérvadó, hogy milyen egyéb összetevők találhatók az adott vízben, mekkora a nátrium-, kálcium- vagy nyomelemtartalma. A gyógyhatású vizeket emésztési panaszok kezelésére vagy akár a szív- és érrendszer karbantartására ajánlják, sőt a Semmelweis Egyetem ír még az egyes ásványvizek nyugtató hatásáról is, valamint arról, hogy a különböző vizek együttesen is jótékony hatást fejthetnek ki.

Gerstenkorn szerint Magyarországon összességében a csapvíz fogyasztásával sincs probléma, jó minőségű ivóvíz érhető el a háztartásokban vezetékeken keresztül is, „ám ez egy nyílt rendszer, amiben már eleve olyan víz van, amit kezelnek, utána pedig a vezetékekben áramolva is érik azt külső hatások. Ezzel szemben az ásványvíz forrása és útja ellenőrzött, azonosítható, az eredete jobban követhető, lényegében egy kontrollált, zártabb rendszerről van szó, és nem vetik alá kémiai kezeléseknek”.

A csapvíz esetében sokszor túl drága, lassú és bonyolult lenne minden anyag mennyiségét és jelenlétét lépten-nyomon vizsgálni. A szakember ezért némi iróniával úgy fogalmaz, hogy „a csapvízzel nincs gond, ha valaki nem fél az élettől”. A víz ugyanis él, ez pedig együtt jár azzal, hogy változhat az összetétele. Ennek megfelelően nem úgy merül fel a kérdés, hogy amit mérünk, az netalántán több az előírtnál: nem mérünk minden lehetséges szennyező ö9sszetevőt, és ezt a jogszabály sem írja elő, mert ha mindig vizsgálni kellene minden anyagot, a vezetéken érkező víz köbmétere megfizethetetlenül drága lenne.

A vízgazdálkodás döntő az ásványvizek termelésében is

Igaz ugyan, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a magyarországi ásványvíztermelés csupán töredéke a teljes vízkivételnek, de a fenntarthatóság itt is ugyanúgy szempont, mint bármely más erőforrás esetében.

A hidrogeológus szerint a jelenleg működő magyarországi kutak bőségesen elegendők a fogyasztás kiszolgálására, és egyelőre egyáltalán nincs szükség újabb víznyerő helyek keresésére vagy megnyitására. Az viszont fontos lenne, hogy a vízzel annak megfelelően bánjunk, amennyire értékes. Az ivóvíz használatát például csak az indokolt helyzetekre kellene korlátozni, és olyan szürkevizes rendszereket kellene létrehozni, amelyek már a háztartáson belül felhasználják a fürdéshez vagy kézmosáshoz használt vizet, például vécéöblítésre. „Fenntarthatatlan, hogy a kezelt ivóvizeket feleslegesen használjuk ezeken a területeken is, de az új rendszerek bevezetése hosszú ideig tarthat” – mondja a szakember.

Olyan az ásványvíz, mint az idősebb kőzetek

A felszínközeli vizek szennyezésének egyik fő oka az, hogy évtizedekig mindenféle ellenőrzés nélkül telepítettek olyan ülepítő- és emésztőgödröket, amelyeket nem szigeteltek megfelelően, így a felhalmozott szennyvíz könnyedén beszivároghatott a talajba. Ez azokat az ivóvizeket szennyezte vagy szennyezheti el, amik közel vannak a felszínhez, vagy például árterekben halmozódnak fel egy időre. Ezeknek az úgynevezett talajvizeknek a hosszú évtizedek alatt kialakuló minőségromlásához hozzájárultak a Magyarországon jellemző helytelen nagyüzemi mezőgazdasági termelési szokások is: a hatalmas mennyiségű, a földekre kijuttatott műtrágya, növényvédő, gyom- és rovarirtó szerek sokasága. Az ásványvizek viszont jóval mélyebben, természetes és biztonságot adó vízrekesztő rétegek között találhatók, általában több száz vagy akár több ezer év óta. Ez pedig azt is jelenti, hogy sem az elmúlt évtizedekben, sem az elmúlt évszázadokban nem érintkeztek az emberi tevékenység következtében termelődő potenciális szennyező anyagokkal. A hidrogeológus szerint fogalmazhatunk úgy is, hogy az ásványvíz geológiai értelemben olyan a vizek között, mint az idősebb kőzetek: a mélyebb rétegekben évezredeket tölthet, miután a körforgás részeként halmazállapot-változások után beszivárgott oda.

Így amit innen szivattyúznak a felszínre, az gyakorlatilag történelem: lehet, hogy az a víz, amit a kedves olvasó ebben a pillanatban kortyol, még a török hódoltság idején szivárgott le a föld mélyébe, vagy Mária Terézia uralkodása alatt hullott le csapadékként. Egy igazán idős ásványvíz pedig még akkor hullott a föld felszínére csapadék formájában, majd szivárgott a mélybe, amikor még emberekkel sem találkozhatott. A csapvízről ugyanez az esetek jelentős részében nem mondható el: azt általában a felszínközeli homok- és kavicsrétegekben, nagy térfogatban áramló helyekről nyerik és dolgozzák fel, fertőtlenítik és kezelik a közegészségügyi elvárásoknak megfelelően.