Mit csinálj a homár maradékából? Hát robotot!

Robotokat építeni drága. Élő állatokba gépeket építeni felvet néhány etikai problémát. A maradékot kidobni pazarlás. Erre a három problémára adtak egyetlen csattanós választ az EPFL mérnökei, amikor megalkották a langusztinfarokból készült robotot, ami akár fél kilót is elbír, az úszórobotot, amelyik meglepően gyorsan tud a vízben haladni, illetve a kalimpálórobotot, ami nem túl meglepő módon nagyon gyorsan tud kalimpálni. Ez utóbbit nézni is rossz, szerencsére van is róla videó:

Josie Hughes, a farokrobotot létrehozó CREATE Lab vezetője szerint ez kiváló módja lenne az élelmiszeripari hulladék újrafelhasználásának, ráadásul időt és energiát spórol meg a mérnököknek, akik szerinte úgysem tudnának jobb megoldással előállni, mint amilyet az evolúció évmilliók alatt kifejlesztett. A kutatók három területen is bizonyították, hogy a langusztinfarok használható alapanyag: a robotkar sikeresen eljuttatott egy tárgyat a célterületre, a két farokból készült csipesszel el is tudtak görbíteni dolgokat, az úszórobot pedig másodpercenként 11 centimétert tett meg.

Nekrobotika

A kísérlethez a farkakat vékony szilikonbevonattal látták el, hogy megnöveljék az élettartamukat, a robotokat pedig úgy tervezték meg, hogy az organikus részek gyorsan cserélhetők legyenek, a többi pedig újrafelhasználható legyen. Sareun Kim, a robotok készítéséről szóló tanulmány vezető szerzője szerint ez az első eset, hogy valaki egy fenntarthatóan működtethető robotot hozott létre élelmiszeripari hulladékból.

Bár erre valóban ez az első példa, a nekrobotika nem számít újdonságnak. A kutatók a tanulmányban kifejtik, hogy bár egy kicsit bizarrul hangzik, a tetemek eszközként történő felhasználása ősi dolog, a csontból-bőrből-koponyából készült holmikon túllépve pedig az amerikai Rice Egyetem kutatói kísérleteztek döglött pókokkal, amelyekből a saját tömegük 130 százalékát megemelni képes csipeszfélét építettek.