Az államadósság ma nagyjából 66 000 milliárd forint, vagyis 66 billió forint. A rendszerváltáskor ez még „csak” 1400 milliárd forint körül volt. Ezt persze nem lehet egy az egyben a mai értékkel összehasonlítani, hiszen akkor más volt a forint értéke. Ha az inflációt is beleszámítjuk, akkor egy kalkulátor szerint 1990 és 2026 között kb. 21-szeres különbséggel lehet számolni. Ezt figyelembe véve a rendszerváltás kori adósság mai pénzen nagyjából 30 000 milliárd forint körül lenne. Vagyis a rendszerváltás óta nemhogy eltüntettük volna, hanem bőven megdupláztuk azt, amit a gyerekeinkre és az unokáinkra terhelünk.

És ez csak a pénzügyi rész. Közben a Föld javait is túlfogyasztjuk. 2025-ben a túlfogyasztás napja július 24. volt: addigra elhasználtuk azt, amit a bolygó egy év alatt képes újratermelni. És itt most nem gázról, olajról és egyéb nyersanyagokról és ásványkincsekről beszélünk, amiket örökre elégetünk vagy elhasználunk, hanem csak a megújulásra képes biológiai erőforrásokról: termőtalaj, víz, erdők, halállomány, stb. Vagyis nem egyszerűen fogyasztunk, hanem a gyermekeink elől fogyasztjuk el a jövőt, és egy egyre kevésbé élhető világot hagyunk hátra nekik, amit tetézünk azzal, hogy még el is adósítjuk őket.

És nem arról van szó, hogy nincs más választásunk. Sőt, mindezt úgy tesszük, hogy a világtörténelem egyik legkényelmesebb korszakában élünk, és mi még kényelmesebben és jobban akarunk élni, ezért hitelt veszünk fel az unokáink kontójára.

Lehet mondani, hogy az államadósságért az állam felel, de ezt valójában mindig a társadalom többsége engedi, eltűri, megszavazza, és legitimálja. És akárhogy is, ez a mi közös adósságunk, aminek a hasznát mi élvezzük, a terhét pedig toljuk tovább és tovább, generációról generációra – ez lett az elfogadott, normális működési mód. Pedig megtehetnénk és megtehettük volna azt is, hogy tartalékot képzünk, nem pedig állandóan eladósítjuk magunkat.

És most jöjjön a gondolatkísérlet

Mi történne, ha a polgárok egyszer végre felelősen döntenének, és azt mondanák: közösen visszafizetjük az államadósságot, hogy a most születő gyerekeink legalább tiszta lappal induljanak! Lesz elég bajuk még ezen kívül is, amit mi hagyunk rájuk.

Ha ezt komolyan vesszük, rögtön felmerül: ki mennyit fizessen? Ha teljesen egyenlően osztanánk szét, akkor egy főre majdnem 7 millió forint jutna. De azonnal jön a kérdés: igazságos-e, hogy egy újszülöttre ugyanannyi jusson, mint egy felnőttre? Érvelhet úgy valaki, hogy aki nem szavazókorú, annak ebben nincs felelőssége, ugyanakkor a közszolgáltatásokat mindenki használja, minél régebb óta él valaki, annál többet.

Ezért egy egyszerű, viszonylag igazságos és praktikusan számolható modell lehet az, hogy az adósság terhét életkorral arányosan osztjuk szét. A régi generációk is felelősek lennének, de azzal már nem tudunk mit kezdeni, számolni is reménytelen lenne az öröklődési láncolatokat. Az adósságot úgyis az élőknek kell kifizetni, tehát köztünk kell szétosztani. Igen, sajnos még a gyerekeink között is, hiszen ők is megörökölték az adósságot, mint minden polgár. Az már más kérdés, hogy ki és milyen módon tudná kifizetni, egy gyerek helyett nyilván a szülőknek kéne, így egy családra akár 20-30 millió is jutna, de nagyszülőkkel akár a duplája is.

Az alábbi feladatban ezt a modellt használjuk. Megnézzük, mekkora teher jut egy 1 éves gyerekre, aki most kezdi az életét, egy 18 éves fiatalra, aki most kezd dolgozni, illetve egy nyugdíjas korúra.

282. feladvány: Az államadósság terhe

Tegyük fel, hogy az államadósságot úgy osztjuk szét, hogy mindenki a megkezdett éveinek számával arányos terhet visel. Vizsgáljuk meg, mekkora teher ez különböző életszakaszban lévő embereknek.

A) Újszülött esetén nézzük meg, hogy az állam kifizeti-e legalább a babákra jutó első évi tartozást. Mint tudjuk, a magyar állam 42 500 forintot ad Babakötvény formájában minden újszülött számára életkezdési támogatásként. Hogyan viszonyul ez az egy évre eső adóssághoz?

B) Nézzünk egy 18 éves fiatalembert, aki elkezd dolgozni. Hány hónapig kell úgymond ingyen dolgoznia ahhoz, hogy az adósságát rendezze, azaz átlagosan hány hónapig kell szűkösen élnie, és minden megtakarítását az adóság törlesztésére költenie?

C) Végül nézzünk egy 65 éves embert, aki nyugdíjba menne. Ő hány évet kéne még dolgozzon átlagosan ahhoz, hogy az adósságát törleszteni tudja?

Az alábbi adatokat használjuk:

• államadósság: 66 billió forint
• népesség: 9 és fél millió fő
• átlagos életkor: 43 és fél év
• pályakezdő 18 évesek nettó átlag keresete SZJA-mentességgel: kb. 400 000 Ft/hó
• nyugdíj előtt állók nettó átlag keresete: kb. 500 000 Ft/hó

És tegyük fel, hogy átlagosan havi 200 ezer forint kell egy elfogadható, szűkös megélhetéshez. Számoljunk ezzel az összeggel a nyugdíj előtt álló és a 18 éves fiatal esetében is, és feltételezzük, hogy egyiknek sem kell senki másról gondoskodnia. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel azt is, hogy a törlesztés alatt nem nő az adósság.

Tipp

Nézzük meg, hogy egy fő egy életévére mekkora adósság jut, azzal már minden könnyen számolható lesz. Ehhez a teljes államadósságot az összes ember életkorának összegével kéne osztani. De az átlagos életkor az összes ember életkorának összege osztva az emberek számával, amiből az összes ember életkorának összegét könnyedén vissza tudjuk fejteni.

Megoldás

A teljes lakosság életéveinek összegét megkaphatjuk, ha azt képzeljük, hogy mind a 9 és fél millió ember átlagos életkorú, és összeadjuk az életkorokat, ami így egy szorzással kapható, és 413 250 000 évnek adódik. Egy újszülöttre, aki az első évét kezdi, ebből 66 billió forint / 413 250 000 ≈ 160 000 forint jut. Egy 18 évesre ennek 18-szorosa, ami 2 880 000 forint, egy 65 évesre pedig 10 400 000 forint adósság jut.

Ez alapján azt láthatjuk, hogy az állam még a babák első éves tartozásának a harmadát se fizetik ki, vagyis a babák tartozása a 42 500 forintos életkezdési támogatásnak majdnem négyszerese, és ez ugye a következő évre már duplázódni fog.

A pályakezdő 18 éves fiatalnak a feladat szerint 200 ezer a megtakarítása havonta, amit adósság törlesztésre tud fordítani, ezzel pedig 14 és fél hónap alatt tudja törleszteni a rá eső 2 880 000 forint adósságot. Tehát elég ennyit szűkölködnie. Természetesen ez az átlag, nyilván van akinek ennél kevesebbet is elég, akinek pedig albérletet kell fizetnie, és az átlagnál kevesebbet keres, az lehet, hogy soha nem is fogja tudni törleszteni.

Ezzel szemben egy 65 éves ember, aki havonta 300 ezret tud az adósság törlesztésére fordítani, 35 hónap alatt tudja törleszteni a 10 400 000 forintos adósságát, vagyis majdnem három évvel később mehet el nyugdíjba.

Megjegyzés: A feladatban az egyszerűség kedvéért átlagokkal számoltunk, de valójában a tipikus esetet a medián jobban leírná, hiszen az átlagos kereseteket felfelé húzzák azok, akik sokat keresnek, de ők kevesebben vannak. Ha a keresetek tekintetében a mediánnal számolnánk, akkor még rosszabb lenne a helyzet. Ha például a medián az átlagnak kábé a 80%-a, ami statisztikai adatok alapján nagyjából reális, akkor egy tipikus nyugdíj előtt álló is csak annyit tud törleszteni, mint a pályakezdő, és akkor 4 évnél is több idő, míg törleszteni tudná a rá eső adósságot.

Ha szereted a fejtörőket, tekintsd meg korábbi feladványainkat is! Ha megjegyzésed lenne, vagy feladványt javasolnál, írj az eszventura@qubit.hu e-mail címre! Ha pedig tetszik a rovat, ezt a Vendégkönyvben kifejezésre juttathatod.

Az Ész Ventura feladványügyi rovat gazdája: Gáspár Merse Előd fizikus, kognitív kutató, társasjáték-fejlesztő és bűvész.