Bár a BBC Earth új sorozata, a Kingdom (Királyság) műfajilag a természetfilm-sorozatok közé sorolható, történetmesélés szempontjából nagyon hasonlít olyan népszerű drámasorozatokhoz, mint a Trónok harca vagy az Utódlás: a BBC stábja egy oroszlán- és egy hiénafalkát, illetve egy vadkutya- és egy leopárdcsaládot követett a zambiai Dél-Luangwa Nemzeti Parkban, amelyek a forgatás öt éve alatt gyakran keresztezték egymás útját és kerültek összetűzésbe. A hatrészes szériát február 19-én mutatják be először Magyarországon, és bár magyar szinkron is készült hozzá, az epizódokat eredetileg az idén májusban 100. születésnapját ünneplő David Attenborough narrálta.

A stáb a Zambia Carnivore Program nevű természetvédő szervezet tudósaival együtt választotta ki a forgatás helyszínét – mondta el Simon Blakeney, a BBC Earth stábjának állandó tagja és a sorozat szerkesztője a premiert megelőző online sajtótájékoztatón. A földrajzilag változatos régió nyugati és északnyugati szélét a Muchinga-szurdok határolja, délen pedig a Luangwa-folyó kanyarog keresztül a tájon. Ez a vadállatok egyik legfontosabb ivóvízforrása a szavannán, így ezen a területen rengeteg vadon élő faj csoportosul. Ráadásul a Zambia keleti részén elterülő nemzeti park viszonylag kicsinek számít, ezért a régióban még nagyobb a ragadozók sűrűsége: a nemzeti park 9050 négyzetkilométernyi területen fekszik, ami körülbelül Bács-Kiskun megye méretének felel meg.

A forgatás egy nagy türelemjáték, de megérni kivárni az izgalmakat

Bár az állatoktól nyüzsgő terület forgatási szempontból ígéretesnek tűnik, Blakeney elmondta, hogy a mozgalmas felvételek mögött rengeteg türelemjáték és véletlen húzódik: „Ha a kameráink jókor voltak jó helyen, hihetetlen jeleneteket kaptunk el. Például amikor egy hiéna zsákmányát próbálja elvenni egy leopárd, aztán jönnek a vadkutyák, majd visszaszerzik, és így tovább – elképesztő káosz, de amikor tudod, kik ők és mi a történetük, még erősebb hatást kelt.” Ezekhez a felvételekhez, hogy ne zavarják meg az állatokat vadászat közben, „óriási objektíveket használunk, így közelről tudunk filmezni, miközben távol maradunk. Helikopterekhez tervezett stabilizált kamerarendszert használtunk, amit egy terepjáróra rögzítettünk darukarral, így mozgás közben is tudtunk filmezni.” A vadkutyák kaotikus életmódjának megörökítéséhez és a légifelvételek elkészítéséhez halk drónokat is használtak, amelyekről az állatok még alvás közben sem vettek tudomást.

Ugyanakkor a sorozatban látható dinamikus vadászati jelenetek, és az állatok felfokozott hangulatú összetalálkozásai mindig váratlanul történtek meg. Zambiában augusztus és október között óriási a hőség, ezért az állatok leginkább reggel, az elviselhető hőmérsékletben aktívak: „Hajnalban négy körül indultunk, hogy még az alvási időszakuk előtt megtaláljuk őket. Gyakran fél kilenctől fél ötig ültünk ott, és az idő 95 százalékában semmi sem történt. Ha az alvásról készült felvételeket is beletettük volna, a sorozat akár hétszáz órás is lehetne” – mondta a szerkesztő. Azonban a várakozás kifizetődött, ugyanis olyan ritka pillanatokról is sikerült felvételeket készíteniük mint egy zsiráf születése, vagy amikor az oroszlánfalka átkelt a Luangwa-folyón – ilyen eset legfeljebb három-négy alkalommal fordult elő az öt év alatt.

A négy állatcsalád nyomon követése sem volt egyszerű feladat, hiába kísérte külön fogatócsapat egy időben az állatcsaládokat. A Zambia Carnivore Program kutatói néhány vadkutyára, oroszlánra és hiénára nyomkövető nyakörveket helyeztek fel, de a leopárdok megtalálását semmilyen technológia nem segítette. Blakeney elmondta, hogy az egyik nőstény leopárdot egyszerűen egy különleges születési jegyről ismerték fel: amikor a nagymacska új territóriumot keresve száz kilométert tett meg, a stáb az állat mintázatának beazonosítása alapján kapott róla bejelentéseket, így tudta továbbra is szemmel tartani. Bár a GPS-szel felszerelt állatok helyzetét egyszerűbb volt beazonosítani, Blakeney elmondta, hogy az esős időszak alatt meggyarapodott aljnövényzet miatt az autókkal nehézkesen tudtak az állatok nyomában maradni, gyalog pedig egyáltalán nem forgattak.

„Egyszer egy pávián ellopott egy vécékefét”

Ennek azért is volt jelentősége, mert jóval veszélytelenebb megoldás járművekről forgatni, mint kézi kamerázással. A sorozatszerkesztő szerint az állatok sem fenyegetést, sem prédát nem láttak bennük: „A táj részei lettünk, gyakorlatilag egy újabb fa voltunk számukra. Néha még arrébb is kellett állnunk az autóval, mert behúzódtak az árnyékába, és nem akartuk, hogy ennyire hozzászokjanak a járműhöz.” Ugyanakkor a forgatócsapat táborába többször is betévedtek különböző vadállatok: „Jöttek oroszlánok a táboron keresztül, meg vízilovak, azt hiszem, egyszer egy leopárd is. Egyszer egy pávián ellopott egy vécékefét, és volt, hogy hangyák vonultak át a táboron” – idézte fel Blakeney. A szerkesztő elmondása szerint rendszeresen előfordult, hogy elefántok is letáboroztak a stáb sátrai között, amik bár ártalmatlan növényevők, „egy nagy bikaelefántnak teret kell adni”.

A dokumentumsorozat célja, hogy leírjon, bemutasson és objektíven tájékoztasson, azonban elkerülhetetlen, hogy a kamerák mögött a forgatáson dolgozó emberek részéről ne alakuljon ki egyfajta kötelék a napi szinten megfigyelt állatok iránt. „Én például sokat voltam az oroszlánokkal, korábban is volt szerencsém közel egy évtizedet velük tölteni, így természetesen hozzájuk húztam. De mindegyik állathoz nagyon lehet kötődni. Számomra és a csapatnak is talán a vadkutyák voltak a legintenzívebbek” – magyarázta Blakeney. Ezek a kistestű ragadozók ugyanis nagyon összetartó falkában mozognak, „a sorozatban látszik is, mennyire próbálták támogatni egymást. Ha egyikük lemaradt, bevárták, és ha megsérült, vele maradtak.”

Ugyanakkor a szerkesztő elmondta, hogy a sorozat narrációjának megírásakor próbálták nem emberi érzelmekkel felruházni a vadállatokat, de szerinte ebbe a folyamatba „lehetetlen nem beleélni magad”.

A sorozat előzetese:

A sorozat részei csütörtökönként 21 órától láthatók a BBC Earth csatornáján.