Robert E. Fuller festő, természetfilmes és blogger tizennégy éves korában úgy döntött, hogy állatokat akar festeni. Mára több bekamerázott fészek büszke megfigyelője, aki szinte naponta számol be újdonságokról a baglyok, rókák és borzok világából.
Soknak tűnik? Pedig ez aprópénz ahhoz képest, amennyit akkor kell majd fizetnünk, ha nem csinálunk semmit, és hagyjuk elszabadulni a járványokat.
A denevérészlelések száma 2,5-szeresére nőtt a tavalyi évhez képest, de a mókusok, őzek és sünök is visszavették a területeiket az emberektől, miután lezárták az országot.
Egyetemközi összefogással indult az Earth Project nevű brit kezdeményezés, amely a karantén idején megjelenő városi vadakról szóló beszámolókat gyűjti szerte a világból.
Berlinben róka és nyúl, Ajaccióban vaddisznók borzolták a kedélyeket. Minden vadállatfaj kerüli az emberekkel való találkozást, de ha tartósabban kezd csökkenni az interakciók száma, akkor még a félénkebb állatok is felbátorodnak.
A pszichológiai, egészségügyi és demográfiai kutatások modellállata a vadvilággal kapcsolatban is emberként viselkedik. A hamarosan egymilliárdosra duzzadó kutyapopuláció elvadult tagjai visszafordíthatatlan károkat okoznak világszerte.