A magyar demokrácia már a szavazatszámláláskor elbukik, és Ausztriában sem jobb a helyzet

A nők és az LMBTIQ+ emberek ellen irányuló politikai üzenetek szerepe túlmutat a gyűlöletkeltés gyakorlatán, és egész politikai rendszerek szélsőjobbra tolódását segíti elő. Erről tartott előadást az Osztrák Kulturális Központ pénteki pódiumbeszélgetésén Judith Goetz, az Innsbrucki Egyetem irodalom- és politikatudósa és genderkutatója, Zoe Lefkofridi, a Salzburgi Egyetem politikával és nemekkel, sokszínűséggel és egyenlőséggel foglalkozó professzora és Barlai Melani, a Budapesti Andrássy Egyetem kutatója, a magyar online választási segítségnyújtás koordinátora. Az elsősorban Ausztriára és Magyarországra összpontosító kutatások szerint a demokratikus rendszerek leépülése és az illiberális ideológiák előretörése nemcsak az állami intézményrendszer autonómiájának megszűnésében és a civil szféra eltűnésében jelentkezik, hanem mikroszinten, a társadalom szöveteiben is kifejti hatását. A demokrácia leépüléséhez jellemzően hozzájárul az antifeminista nézetek terjedése és az autoriter hatalom választási rendszerbe történő lassú, indirekt beavatkozása is.

Götz szerint az antifeminizmus nem periférikus jelenség, „hanem az illiberális és jobboldali átalakulási folyamatok központi ideológiai eleme”. Az antifeminista szemlélet megkérdőjelezi a feminista mozgalmak létjogosultságát, a nemek közötti egyenlőségért tett törekvéseket, és a hagyományos nemi szerepekhez való visszatérést szorgalmazza. Götz szerint a női jogokért küzdő mozgalmakkal szemben álló ideológia kulcsszerepet játszik az illiberalizmus kiépítésében: „az illiberalizmus nem egyszerűen antidemokratikus, hanem a pluralizmus, a sokféleség és az egyéni jogok ellen forduló demokráciaforma”. Elmondta, hogy ez az eszme a válságok és bizonytalanságok közepette egyszerű magyarázatot és stabilitást ígér: a pluralizációt a „természetes rend” fenyegetéseként értelmezi, miközben félelemre, nosztalgiára és közösségi identitásra épít. Ezzel pedig a társadalom tagjainak társadalmi, kulturális és affektív érzelmi pontjait is eléri.

A kutató elmondta, hogy Stefanie Maier kutatótársával közösen írt kötetében öt kontinens tíz országában vizsgálták a társadalomban az antifeminizmus mértékét. „Oroszországban az LMBTIQ+ közösségek elleni fellépést a »nyugati dekadencia« elleni harcként értelmezik, Ghánában a szexuális felvilágosítást a nemzet elleni fenyegetésnek állítják be, Ecuadorban konzervatív katolikusok és evangéliumi közösségek lépnek fel a »természetes család« védelmében”. A kutatás azt mutatta, hogy a „gender” mint fogalom egyfajta szitokszóvá, társadalmi csoportok elleni harci üzenetté vált, amit a regnáló hatalom könnyedén felhasználhat a gazdasági és szociális hiányosságok, illetve a társadalmi elégedetlenség látszólagos megválaszolására.

Milyen lenne az ideális osztrák politikai tér?

Lefkofridi szintén az antifeminista mozgalmak és az illiberalizmus összefüggéséről készített tanulmányában mutatta be, hogyan gondolkodik az osztrák közvélemény a demokrácia intézményéről. A kutató szerint „a demokrácia az egyetlen politikai rendszer, amely politikai egyenlőségen alapul, még akkor is, ha gazdaságilag egyenlőtlenek vagyunk”. Felmérésükhöz kutatótársaival azt a tézist állították fel, hogy a valódi demokrácia nem működik egyenlőség nélkül, amit a női jogok története felől közelítettek meg. Szerinte az egyetlen, egyenlőségre épülő politikai rendszert, a demokráciát is férfiakra optimalizálták, ezért, mint mondta, „amióta a nők elméletben azonos jogokkal rendelkeznek, azt is vizsgáljuk, hogy valóban azonos hozzáféréssel és azonos politikai hatalommal bírnak-e”.

Lefkofridiék a kutatás elvégzéséhez olyan tipológiát alkalmaztak, amelyben négy kategóriába sorolták az osztrák társadalom demokráciához fűződő viszonyát. „Az ideális az integrált demokratikus kultúra: itt azt várjuk, hogy az egyenlőséghez való viszony és a demokráciához való viszony összekapcsolódik, és aki az egyiket akarja, az a másikat is akarja”. A második, fragmentált (széttöredezett társadalmi, kulturális vagy politikai egység) csoportba kerültek azok a válaszadók, akik bár támogatják a demokrácia rendszerét, a társadalmi csoportok közötti egyenlőség tekintetében szkeptikusak. A másik két kategóriába, vagyis az integrált autoriter kultúra és a fragmentált autoriter kultúra csoportjaiba azok a válaszadók tartoztak, akik a demokráciához negatív, az egyenlőséghez viszont pozitív értelmezést társítottak, vagy a demokráciát és az egyenlőséget is elutasították.

Ezek alapján a legnagyobb csoport azokból áll, akik bár pozitívan nyilatkoztak a demokráciáról, nagyon ambivalens véleménnyel voltak az egyenlőségről. A második legnépesebb csoport a kutató szerint az ideális eszméhez húzott: ők a demokráciát és az egyenlőséget egyformán fontosnak tartották. Ugyanakkor a harmadik leggyakoribb válasz az volt, hogy egyes egyenlőségre vonatkozó intézkedéseket támogatnak, de nagyon kritikusak a demokráciával szemben, míg a negyedik csoport negatívan viszonyult mindkettőhöz: a demokráciához és az egyenlőséghez egyaránt. Az eredmények azt mutatták, hogy a kutatásban részt vevők nagy része nem tartotta az egyenlőséget a demokrácia alapvető elemének, és a legnagyobb csoport fogékony volt az anti-gender kampányokra is. Ezek a trendek a pártpreferenciákban is megmutatkoztak: azok, akik a leginkább nyitottak voltak az anti-gender kampányokra, nagyobb eséllyel tartoztak az ÖVP, azaz a középjobboldali, kereszténydemokrata Osztrák Néppárt szavazói táborába.

Elcsalt választás, néma szavazatszámláló bizottság

Barlai Melani szerint a konformista társadalmi attitűd nagyon jellemző Magyarországon is. „A demokratikus visszalépés Magyarországon a mindennapokban, a választásmenedzsmentben, a választási adminisztrációban is újratermelődik, mégpedig konformizmus, informális hierarchiák és függőségek révén”. Bár Barlai az illiberális demokrácia létrejöttét nem az antifeminista mozgalmak népszerűségén keresztül vizsgálta, a lokálisan létrejött közösségi normáknak szerinte is hatalmas politikai ereje van. Kutatásához 2018 óta több mint 1600 interjút készített szavazatszámláló bizottsági tagokkal, amelyekből kiderült, hogy a delegáltak hiába észleltek szavazatvásárlást, zsarolást, illegális mozgósítást, mozgóurnával kapcsolatos manipulációt, ezeket nem jegyzőkönyvezték a helyi hierarchikus viszonyoktól (például polgármester) való félelmeik miatt.

Ehhez a tendenciához kapcsolódnak a választások eredményének megmásítására tett szándékos törekvések is. Magyarország az egyetlen európai uniós tagállam, ahol a választások megfigyelésébe nem lehet civileket bevonni, és csak pártok, illetve induló jelöltek delegáltjai vehetnek részt a szavazatszámlálásban. Őket gyakran a kormánypárt választja ki: „ez azt jelenti, hogy nincs konfliktus, nincsenek fékek és ellensúlyok” – mondta a kutató, aki a 2025. novemberi budapesti időközi választáson szavazatszámláló bizottsági tag volt, és jelentette a rendőrségnek az egyik illegális mozgósítás esetét, ami miatt stigmatizálták a bizottságban. Barlai szerint „a formalizmus iránti igény, az úgynevezett »formalizmus-fetisizmus« olyan erős, hogy sokan félnek eltérni a normától. Így a formális legalitás megmarad – kívülről minden szabályszerűnek tűnik –, de a választási bizottság ellenőrző funkciója kiüresedik”.

Az előadók egybehangzó véleménye szerint az illiberális demokráciák nem egyik napról a másika alakulnak ki, hanem a kulturális-érzelmi narratívákban, és kisközösségi szinten érezhető konvenciók formájában manifesztálódnak. Götz szerint az antifeminizmus egyszerre moralizálja újra a társadalmi rendet (például a hagyományos nemi szerepek leosztásával), és legitimálja az autoriter vezetés hatalmát.

Kapcsolódó cikk: