demokrácia

Mit jelent az, hogy demokrácia?

Egy politikai berendezkedés szubjektív elfogadhatóságát növeli, ha demokráciának nevezik, mert az, ami nem demokrácia, évezredek óta sok-sok ember számára nem elfogadható. De vajon milyen gondolatok kavarognak a fejünkben, amikor kiejtjük azt a szót, hogy demokrácia?

Higgyünk-e a szakértőknek egy demokráciában?

A szakértőkbe vetett vakhit és a szakértői tudás fetisizálása sokak szemében antidemokratikus hozzáállás: egy demokráciában semmilyen csoport nem tarthat igényt arra, hogy nézeteit a társadalom többi tagja megkérdőjelezhetetlen igazságként ismerje el. Feltétlen bizalommal kell viseltetnünk a szakértők iránt, vagy merjünk a magunk fejével gondolkodni?

Koronavírus: miért tűnik úgy, hogy a közép- és kelet-európai országok kifogynak a szerencséből?

A járványhelyzetben a kormányok kivételes hatásköre más országokban is kihívást jelent a demokrácia és az elszámoltathatóság szempontjából, de a hatalom fokozott koncentrációja különösen problematikus Közép- és Kelet-Európában, ahol a demokratikus visszalépés, a jogállamiság és a parlamenti ellenőrzés figyelmen kívül hagyása a politika normalitás részévé vált.

A modern demokráciára leselkedő egyik legnagyobb veszély: a vetokrácia

A liberális állam olyan autóra kezd hasonlítani, ahol egymással megegyezni képtelen személyek vagy csoportok egyike birtokolja a kormányt, egy másik adja a gázt, és egy harmadik ellenőrzi a féket, illetve működteti az irányjelzőt. Így a vetokrácia a kormányzati működés rendszeres lefulladásához vezet, hiszen amit az egyik akar, azt a másik meg tudja akadályozni.

Három út áll Kína előtt, ha sikeres akar maradni

Kína gazdasági eredményei azt sugallhatják, hogy egy nem demokratikus berendezkedésű ország is lehet sikeres, de a létező példák azt mutatják, hogy az országnak csak három lehetősége van: vagy feltalálja a gazdag autokráciát, vagy lemásolja a szingapúri mintát, vagy demokratizálódik.

Róma, Madrid, Párizs: a rettegés tette tönkre egykor virágzó városainkat

A város ma már azért nem mindenkié, mert az utcák kitisztítása, a nyüzsgő sokadalmak leszabályozása kiszorította az urbánus terekből a nyilvánosságot, az önrendelkező és érdekérvényesítő szabadságot, a demokrácia alapfeltételéül szolgáló párbeszédet. Legalábbis ezt állítja Eberhard Straub német történész magyarul most megjelent civilizációtörténeti kötetében.