A jelenlegi rendszerben elképzelhető, hogy az emberek 49 százalékának soha nem érvényesül a választása. Egy igazságosabb rendszer felé elmozdulva viszont elképzelhető, hogy egy 51 százalékos támogatottságú párt soha nem jut hatalomra. Melyik a jobb?
Ha nem bíznád a saját egészségedet olyan orvosra, aki nem orvosi egyetemen szerezte a szakértelmét, hanem a szomszédság választotta meg, hogy bízhatod egy egész állam sorsát olyan politikusokra, akiknek semmiféle szaktudással nem kell rendelkezniük, csak egy országos népszerűségi versenyt kell megnyerniük?
Matematikai tétel mondja ki, hogy nem létezik igazságos csoportos döntési mechanizmus, amely méltányos és racionális. De ha egy döntés nem lehet igazságos, vajon döntések sorozata átlagosan lehet igazságos?
Kína gazdasági eredményei azt sugallhatják, hogy egy nem demokratikus berendezkedésű ország is lehet sikeres, de a létező példák azt mutatják, hogy az országnak csak három lehetősége van: vagy feltalálja a gazdag autokráciát, vagy lemásolja a szingapúri mintát, vagy demokratizálódik.
Egy friss kutatás szerint az európai állampolgárok nagy része tart a mesterséges intelligenciával járó kihívásoktól, és a politikától szigorúbb szabályozást vár. Mindeközben egyre többen gondolják úgy, hogy a politikusok munkáját nyugodtan rá lehetne bízni egy algoritmusra.
A neves jogász és információstársadalom-szakértő szerint az államnak kell szétszednie a túl nagyra hízott óriásokat, a beavatkozásnak pedig történelmi előzményei is vannak: a trösztellenes törvények.
A demokrácia Platón szerint előbb-utóbb óhatatlanul kitermel egy türannoszt, mivel „a túlságos szabadság szolgaságra vezet”. Azt, hogy a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma, csak épp nem találtak még ki jobbat, Churchill óta tudjuk. De mi az az episztokrácia, ami esetleg felválthatná?
A város ma már azért nem mindenkié, mert az utcák kitisztítása, a nyüzsgő sokadalmak leszabályozása kiszorította az urbánus terekből a nyilvánosságot, az önrendelkező és érdekérvényesítő szabadságot, a demokrácia alapfeltételéül szolgáló párbeszédet. Legalábbis ezt állítja Eberhard Straub német történész magyarul most megjelent civilizációtörténeti kötetében.
A poroszos rendszer évtizedei után elképzelhetetlennek tűnik a demokratikus iskolai nevelés néhány alapelve, pedig ezek segíthetnének a tanítást a korszak kihívásaihoz igazítani. Nemrég konferenciát rendeztek a témában Budapesten.