Ismert, hogy az Atlanti-óceán meridionális áramlási cirkulációja (AMOC) a Föld óceáni szállítószalagjának részeként meleg, felszíni vizeket szállít északra és hideg, mélységi vizeket délre az európai és az amerikai partok között. Az már korábban kiderült, hogy erőteljesebb meggyengülése jelentős éghajlati kihívásokkal járhat, köztük a globális csapadékmintázatok megváltozásával, a tengeri ökoszisztémák felborulásával, csökkenő óceáni széntárolási képességgel, valamint a tengerszint növekedésének felgyorsulásával az Egyesült Államok keleti partvidékén.

Az elmúlt 30 évben az AMOC évszázadok óta Golf-áramlatként ismert alrendszerének útvonala megváltozott, a műholdas megfigyelések szerint nagyjából 50 kilométerrel északra tolódott – írja a New Scientist az Utrechti Egyetem klimatológusainak a Nature Communications Earth & Environment folyóiratban megjelent tanulmányára hivatkozva.

A korábbiaknál részletesebb, 10 kilométeres felbontású modellszámításaik alapján a kutatók azt állítják, hogy a Golf-áramlat eltolódását az AMOC korábban már jelzett gyengülése okozza. Vesztett erejéből az a hideg, magas sótartalmú vizet a mélyben dél felé szállító alrendszer is, amely a Mexikói-öböltől az Egyesült Államok keleti partvidéke mentén haladó, Észak-Karolina magasságában Európa felé visszaforduló Golf-áramlat útvonalát meghatározza.

A holland kutatók számítógépes szimulációi ugyan nem cáfolják, hogy az AMOC talán mégsem omlik össze Európát a jégkorszakba taszítva, de azt azonban előre vetítik, hogy a Golf-áramlat gyors és jelentős eltolódása korai figyelmeztetésként szolgálhat az AMOC viselkedésére nézve. A kutatók modellezése szerint ugyanis bekövetkezhet egy olyan fordulópont, amikor a Golf-áramlat pályája alig pár év alatt akár 200 kilométeres ugrással tolódik el északra, majd nem sokkal később az AMOC pedig leáll.