Trump kultúrharca miatt veszélybe került a 64 millió oldalnyi tudománytörténeti anyagot ingyen publikáló archívum
Középkori gyógyszerészeti kéziratok, kihalt állatok illusztrációi, 19. századi antarktiszi expedíciók naplói – ilyen történelmi érdekességek érhetők el ingyenesen az interneten a Biodiversity Heritage Library (BHL) jóvoltából, amely a világ legnagyobb, szabadon elérhető archívuma a biológiai sokféleség történeti forrásainak. A digitális könyvtárat húsz évvel ezelőtt alapította tíz brit és amerikai intézmény, és mára 680-nál is több múzeum, egyetem és kutatóintézet csatlakozott hozzá Kínától Ausztrálián és Afrikán át Európáig – nemrégiben azonban veszélybe került a hosszú távú működése, miután Donald Trump kormányzata kipécézte magának a BHL egyik fenntartóját, a Smithsonian Intézetet.
A BHL összesen 64 millió oldalt kitevő gyűjteményének legrégebbi darabja az 1190 körül keletkezett Circa instans, egy középkori farmakológiai kézikönyv, amelyet a New York-i Botanikus Kert munkatársai digitalizáltak tavaly – ez az egyik legkorábbi nyugati orvosi kézirat, és alapvető szövegnek számít a modern botanika kialakulásának történetében.
Az ilyen források a kutatóknak is nagyon értékesek lehetnek, és meglepő eredményekhez is vezethetnek. Nicole Kearney, a BHL ausztrál ágának vezetője a Guardiannek elmondta, hogy miután feltöltött egy 1947 és 1957 között írt, madármegfigyelési terepi naplót, levelet kapott egy kutatótól, aki egy folyó áradásait tanulmányozta. A kutató azt írta, „hihetetlenül értékes forrást adott a kezembe, amelyből meg tudom mondani, mikor áradt ki a folyó 1947 és 1957 között”, miközben a napló szerzője valószínűleg nem is gondolt arra, hogy olyasmit örökít meg, ami nem csak a madarakról szól. A covidpandémia idején pedig a BHL-be feltöltött történeti folyóiratok segítségével tudták kutatók kimutatni, hogy a 2019-2020-as ausztráliai „fekete nyár” bozóttüzei drámaian megváltoztatták bizonyos ritka orchideafajok elterjedését, ami aztán a veszélyeztetettségi besorolásuk felülvizsgálatához vezetett.
A gyűjteményben egészen egzotikus darabok is találhatók. Louis Renard 1719-ben megjelent Poissons, Ecrevisses et Crabes (Halak, folyami és tengeri rákok) című munkája a legkorábbi ismert, színes nyomtatású, halakat bemutató kiadvány, ugyanakkor a leírt fajok jó tíz százaléka teljesen képzeletbeli lény – például a sellő. Kearney szerint ugyanakkor Renard könyve a felvilágosodás korának fontos tudományos irodalmi forrása. „A művészek mások leírásait vagy más rajzolók munkáit másolták, akik maguk sem láthatták az adott fajt – ezért úgy hitték, hogy mindegyik valóságos” – mondta.
A gyűjtemény legnépszerűbb darabjai között szerepel Sir Joseph Hooker botanikus illusztrált antarktiszi naplója is, amelybe az 1841-es James Clark Ross-expedíció során akvarelleket festett két, akkoriban felfedezett vulkánról.
A BHL jövője ugyanakkor nem tűnik túl fényesnek. Donald Trump amerikai elnök 2025 márciusában egy külön rendelettel vette célba a szövetségi forrásokból működő Smithsonian Intézetet, azzal vádolva azt, hogy „megosztó, Amerika-ellenes és woke” ideológiát közvetít. Az intézkedések nyomán a Smithsonian kénytelen volt drasztikus költségvetési megvonásokkal szembenézni, és idén leállította a BHL adminisztratív funkcióinak fenntartását, a munkatársak egy részének bérezését és a technikai infrastruktúra támogatását. A könyvtár Flickr-oldalának frissítése is szünetel, mert nincs rá kapacitás. David Iggulden, a BHL irányító testületének elnöke, aki egyúttal a Kew-i Királyi Botanikus Kert digitális igazgatója is, a fennmaradáshoz szükséges minimumot évi egymillió dollárra becsüli, és szerinte így a jelenlegi forrásokból csak 2027 végéig tudnak gazdálkodni.