Rejtőzködő fekete lyukat fedezett fel egy kínai-magyar kutatócsoport

július 20.
tudomány

Kontinenseken átívelő rádiótávcső-hálózatok archív adatai bizonyították egy rejtőzködő fekete lyuk jelenlétét az UGC 2369S jelű fényes infravörös galaxisban – olvasható a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet hétfői sajtóközleményében.

Az eddig is tudható volt, hogy 450 millió fényévre található UGC 2369S jelű rendszer gazdag csillagközi porban és gázban, ezért a látható fény tartományában végzett megfigyelések nehézségekbe ütköznek: a központi területét vastag porfelhők takarják el. A Wancheng Xu doktori hallgató vezette kínai-magyar kutatócsoportnak ezt a viszonylag ritka, egyszerre három galaxist összeolvasztó rendszert vizsgálva sikerült közvetlen bizonyítékot találniuk arra, hogy a rendszer egyik magjában egy aktív, környezetéből anyagot befogó fekete lyuk rejtőzik.

Az Astronomy & Astrophisics folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint a kutatók a rádióhullámok tartományában vizsgálódtak és a nagyon hosszú bázisvonalú rádióinterferometria (VLBI) módszerét hívták segítségül. Ez a megfigyelési technika egymástól távol, akár az egész Földre kiterjedő, de összehangoltan működő rádióteleszkópok mérésein alapul.

Az UGC 2369S összeolvadó galaxishármas a Hubble-űrtávcső ACS (Advanced Camera for Surveys) műszerével készült közeli infravörös képen: a szintvonalak a Chandra-űrtávcsővel 0,5–7 keV energiatartományban mért röntgenintenzitást jelölik; a bal alsó sarokban a méretskála kb. 3300 fényév. Az északi, röntgentartományban a legfényesebb galaxismag belsejében sikerült VLBI-módszerrel megtalálni a kompakt rádiósugárzó objektumot.
Forrás: Y. Ding at al. 2026

Az Európai VLBI Hálózat (EVN) és az amerikai Very Long Baseline Array (VLBA) archív megfigyeléseit elemezve ezredívmásodperces felbontással sikerült feltérképezniük a galaxis központját. Mint a legtöbb csillagászati obszervatórium, így a rádiótávcső-hálózatok archívuma is tele van olyan régebbi, értékes, immár bárki számára nyilvánosan is hozzáférhető adatokkal, amelyeket az eredeti megfigyelők valamilyen okból nem dolgoztak fel és nem publikáltak. A két eltérő frekvenciasávban, már évtizedekkel ezelőtt – 1996-ban és 2003-ban, három különböző időpontban – elvégzett mérések egy rendkívül kompakt rádióforrást tártak fel, amelynek tulajdonságai egyértelműen arra utalnak, hogy nem térben kiterjedt csillagkeletkezés, hanem egy nagyságrendileg tíz fényév kiterjedésű aktív galaxismag működése áll az észlelt rádiósugárzás hátterében.

A sajtóközlemény szerint a legérdekesebb eredmény, hogy a szóban forgó aktív galaxismag viszonylag kis teljesítményű, mégis relativisztikus plazmakilövelléseket (jeteket) bocsát ki. A fekete lyukat egy rendkívül sűrű gáz- és porburok veszi körül, amely szinte teljesen elrejti azt a hagyományos optikai csillagászati megfigyelések elől. A rádióhullámok azonban akadálytalanul áthatolnak ezen burkon, így a VLBI-technika képes volt közvetlenül azonosítani a rejtőzködő központi magot. Az adatok arra is utalnak, hogy a fekete lyuk jelenleg viszonylag visszafogott ütemben nyeli el a környezetéből beáramló anyagot, miközben rádiósugárzó plazmanyalábjai számottevő energiát juttatnak vissza a galaktikus környezetükbe.