A Hubble űrtávcső 20 év alatt gyűjtött adatai kellettek hozzá, de úgy néz ki, kutatók végre tényleg találtak egy még a fekete lyukak között is titokzatosnak számító objektumot. Az Omega Centauri gömbhalmazban rejtőző égitest a galaxisok középpontjában található szupermasszív fekete lyukak születéséről is mesélhet.
A kutatók valós időben látták, ahogy a távoli galaxis magjában aktivizálódik a Napnál egymilliószor nagyobb tömegű fekete lyuk, és elkezdi magába szippantani a körülötte lévő anyagot.
A két évtizeden át Stephen Hawking legközelebbi munkatársaként dolgozó Thomas Hertog Az idő eredetéről című könyvében mutatja be, mire is jutott az elmúlt bő száz év alatt az univerzum mineműségét kutató nemzetközi kozmológus közösség.
Csillagászoknak most először sikerült észlelniük a fekete lyukak úgynevezett zuhanási régióit, amelyek egyfajta kozmikus vízesésként lökik az anyagot a fénysebesség felé.
A szimulációt az amerikai űrügynökség két kutatója szuperszámítógéppel rakta össze. Jeremy Schnittman szerint ha választhatunk, inkább egy szupermasszív fekete lyuk faljon föl minket.
Csillagászok és informatikusok mesterséges intelligencia segítségével, mindössze egyetlen villódzó pixelből rekonstruálták a Tejútrendszer központi szupermasszív fekete lyukát körülvevő gázfelhő felvillanását.
A BH3-at a Sas csillagkép egyik imbolygó csillaga buktatta le.
40 százalékkal csökkentenék az űrteleszkóp fenntartási büdzséjét, ami pár év alatt a leszereléséhez vezethet. Pedig még legalább 10 évig dolgozhatna a tudomány javára.
Az öt évvel ezelőtt az első fekete lyukról készült képpel történelmet író EHT kollaboráció szerdai bejelentése alapján valószínű, hogy a Tejútrendszer magjában található szupermasszív fekete lyuk egy nagy energiájú nyalábot rejtegethet.
A felfedezések megmagyarázhatják, hogy miért annyira fényes az ősrobbanás után 400 millió éves állapotában látszódó G-z11 galaxis, és segíthetnek megérteni a 13,8 milliárd éves univerzum első csillagainak kialakulását.
A rekorddöntő kvazár fekete lyuka elképesztő gyorsasággal növekszik, de attól nem kell tartani, hogy minket is beszippant – a Naprendszerünknél is nagyobb objektum több mint 20 milliárd fényévre van tőlünk.
A svájci-francia vidék alatt elterülő 27 kilométer hosszúságú ütköztető után egy közel 100 kilométer kerületűt terveznek, amivel a fekete lyukak, az anyag és az antianyag természetét vizsgálnák.
Az M87 galaxis közepén található szupermasszív fekete lyukból kitörő nagy energiájú nyalábok jelenségét is ez a forgás okozza.
A CEERS 1019 galaxis alig több mint 570 millió évvel az ősrobbanás után keletkezhetett.
Földi rádióteleszkópokkal találtak rá az új típusú gravitációs hullámokra, amiket a téridő fénysebességgel terjedő zavaraiként is lehet értelmezni. Elkészült galaxisunk első neutrínótérképe is.