A Sgr A* tevékenységét először sikerült detektálni a James Webb űrtávcső közép-infravörös tartományban mérő műszerével.
A kutatók egyelőre nem értik, miként nőttek meg ezek a szupermasszív fekete lyukak által működtetett égitestek néhány százmillió évvel az ősrobbanás után, ha közben szinte semmi nincs körülöttük.
A Porphyrion az egyik legnagyobb energiájú kozmikus esemény az ősrobbanás óta, ami rávilágít az univerzum kis és nagy struktúrái közötti bensőséges kapcsolatra – mondta a Qubitnek a kutatás vezetője.
Öt évvel azután, hogy elsőként sikerült megörökíteni egy fekete lyukat, most már nagyobb felbontásban is látható az ikonikus kép. A következő lépés a videófelvétel lesz.
A kutatók egy tál spagettit majszoló, majd azt visszaböfögő ötéves gyerekhez hasonlították a csillagfaló szupermasszív fekete lyukakat.
A Hubble űrtávcső 20 év alatt gyűjtött adatai kellettek hozzá, de úgy néz ki, kutatók végre tényleg találtak egy még a fekete lyukak között is titokzatosnak számító objektumot. Az Omega Centauri gömbhalmazban rejtőző égitest a galaxisok középpontjában található szupermasszív fekete lyukak születéséről is mesélhet.
A kutatók valós időben látták, ahogy a távoli galaxis magjában aktivizálódik a Napnál egymilliószor nagyobb tömegű fekete lyuk, és elkezdi magába szippantani a körülötte lévő anyagot.
A két évtizeden át Stephen Hawking legközelebbi munkatársaként dolgozó Thomas Hertog Az idő eredetéről című könyvében mutatja be, mire is jutott az elmúlt bő száz év alatt az univerzum mineműségét kutató nemzetközi kozmológus közösség.
Csillagászoknak most először sikerült észlelniük a fekete lyukak úgynevezett zuhanási régióit, amelyek egyfajta kozmikus vízesésként lökik az anyagot a fénysebesség felé.
A szimulációt az amerikai űrügynökség két kutatója szuperszámítógéppel rakta össze. Jeremy Schnittman szerint ha választhatunk, inkább egy szupermasszív fekete lyuk faljon föl minket.
Csillagászok és informatikusok mesterséges intelligencia segítségével, mindössze egyetlen villódzó pixelből rekonstruálták a Tejútrendszer központi szupermasszív fekete lyukát körülvevő gázfelhő felvillanását.
A BH3-at a Sas csillagkép egyik imbolygó csillaga buktatta le.
40 százalékkal csökkentenék az űrteleszkóp fenntartási büdzséjét, ami pár év alatt a leszereléséhez vezethet. Pedig még legalább 10 évig dolgozhatna a tudomány javára.
Az öt évvel ezelőtt az első fekete lyukról készült képpel történelmet író EHT kollaboráció szerdai bejelentése alapján valószínű, hogy a Tejútrendszer magjában található szupermasszív fekete lyuk egy nagy energiájú nyalábot rejtegethet.
A felfedezések megmagyarázhatják, hogy miért annyira fényes az ősrobbanás után 400 millió éves állapotában látszódó G-z11 galaxis, és segíthetnek megérteni a 13,8 milliárd éves univerzum első csillagainak kialakulását.