Szinte észrevétlenül is kialakulhatnak fekete lyukak, nem kell hozzá szupernóva-robbanás
Egy nagy tömegű csillag eltűnése az Androméda-galaxisban arra enged következtetni, hogy fekete lyuk robbanás nélkül, „csendben" is kialakulhat.
Egy nagy tömegű csillag eltűnése az Androméda-galaxisban arra enged következtetni, hogy fekete lyuk robbanás nélkül, „csendben" is kialakulhat.
Tízezer milliárd Nap fényével egyenértékű az a sugárzás, amit egy Földtől több milliárd fényévre található fekete lyuk irányából észleltek, miután az feltehetően szétszaggatott egy közel kerülő csillagot.
A LIGO-Virgo-KAGRA együttműködés kutatói eddig nem ismert objektumokat azonosítottak.
A sötét anyag létét csak indirekt módon, a látható anyagra gyakorolt gravitációs hatása révén lehet kimutatni, és ez már nincs is messze.
Az Eseményhorizont Teleszkóp nagy felbontású képeinek elemzésével és szimulációk futtatásával vizsgálták, hogy milyen körülmények között észlelhető a rejtélyes sötét anyag.
Soha ilyen részletességgel nem láttuk még az M87 galaxis szupernehéz fekete lyukából kifújó forró plazmát. A megfigyelés segíthet megérteni, miként alakítja a hatalmas fekete lyuk galaxisának környezetét.
A szupermasszív fekete lyuk polarizációs mintái néhány év alatt megváltoztak, majd megfordultak, ami arra utal, hogy az objektumot körbevevő mágneses plazma örvénylése jóval komplexebb folyamat, mint korábban gondolták.
A fekete lyuk körül röntgentartományban fényesen világító régió a napkoronához hasonlóan szuperforró gázokból áll. Az úttörő méréshez egy közbenső galaxis és a gravitációs lencsehatás is kellett.
A két fekete lyuk összeolvadásából származó gravitációs hullámokat január 14-én figyelték meg az amerikai LIGO detektorok.
Egy új elmélet szerint a fekete lyukak ütközésének aszteroida méretű maradványai betekintést engednek a téridő kvantumszerkezetébe, egy új fizika alapjait megteremtve.
Az SDSS J1148+1930 galaxis 36 milliárd naptömegű objektuma a jelenleg érvényes elméletek mérethatárait feszegeti.
A példátlan felfedezésre azután került sor, hogy csillagászok egy kozmikus ütközésből formálódó, szokatlan galaxist találtak a James Webb űrtávcsővel, amit alakja miatt Végtelenség galaxisnak neveztek el.
Az esemény a jelenlegi elméleti modellek határait feszegeti.
Mesterséges intelligenciával folytatott vizsgálat tárta fel, hogy a maximális lehetséges sebesség 80-90 százalékával forog a galaxisunk középpontjában található Sagittarius A*.
Kétmilliárd csillag megfigyelésével elkészítette galaxisunk legpontosabb 3D-térképét, és bár csak tíz éven át működött, még évtizedekig ellátja munkával a csillagászokat. Magyar kutatók meséltek az európai távcső elképesztő eredményeiről.