Magyar csillagászok a galaxisok közepéről kilökődött óriás fekete lyukak nyomainak megtalálásával igazolták tíz évvel korábbi jóslatukat
A kutatók százezer kvazár adatai alapján statisztikailag támasztották alá a 2016-ban tett elméleti előrejelzést.
A kutatók százezer kvazár adatai alapján statisztikailag támasztották alá a 2016-ban tett elméleti előrejelzést.
A rejtélyes részecskét 2023-ban egy Szicília melletti tenger alatti detektor fogta be, és a forrása azóta is vita tárgya. Egy új elmélet szerint az ötödik dimenzióban rejtőző fekete lyukakból csak neutrínók juthatnak ki, ami megmagyarázná, miért nem kísérte fény a részecskét.
Akkora, mint az egész Naprendszer, vörösen ragyog és 100 milliárdszor több energiát bocsát ki, mint bármelyik ismert csillag. Az eddig ismeretlen objektum választ adhat a James Webb űrtávcső képeinek egyik legnagyobb rejtélyére is.
A fekete lyuk éppen széttépett egy csillagot, amely fényének segítségével a kutatók beazonosították a ritka jelenséget.
Az Astronomy & Astrophysics folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint a kutatók a nagyon hosszú bázisvonalú rádióinterferometria módszerével jutottak eredményre.
A James Webb űrtávcsővel mérték meg a hatalmas fekete lyuk tömegét, ami több mint kétszer olyan nehéz, mint saját ősi galaxisnak csillagai.
A galaxis peremének egyértelmű meghatározása meglehetősen nehéz feladat, ugyanis azt számos olyan tényező alakítja, mint a galaxis síkjának torzulása és a ritkuló gáz jelenléte.
Elkészült és indításra vár a NASA forradalmian új űrteleszkópja, amely kétszázszor nagyobb területet képes feltérképezni, mint a Hubble.
Egy nagy tömegű csillag eltűnése az Androméda-galaxisban arra enged következtetni, hogy fekete lyuk robbanás nélkül, „csendben" is kialakulhat.
Tízezer milliárd Nap fényével egyenértékű az a sugárzás, amit egy Földtől több milliárd fényévre található fekete lyuk irányából észleltek, miután az feltehetően szétszaggatott egy közel kerülő csillagot.
A LIGO-Virgo-KAGRA együttműködés kutatói eddig nem ismert objektumokat azonosítottak.
A sötét anyag létét csak indirekt módon, a látható anyagra gyakorolt gravitációs hatása révén lehet kimutatni, és ez már nincs is messze.
Az Eseményhorizont Teleszkóp nagy felbontású képeinek elemzésével és szimulációk futtatásával vizsgálták, hogy milyen körülmények között észlelhető a rejtélyes sötét anyag.
Soha ilyen részletességgel nem láttuk még az M87 galaxis szupernehéz fekete lyukából kifújó forró plazmát. A megfigyelés segíthet megérteni, miként alakítja a hatalmas fekete lyuk galaxisának környezetét.
A szupermasszív fekete lyuk polarizációs mintái néhány év alatt megváltoztak, majd megfordultak, ami arra utal, hogy az objektumot körbevevő mágneses plazma örvénylése jóval komplexebb folyamat, mint korábban gondolták.