Műholdas képek mutatják meg, mennyit melegedett Budapest 40 nyár alatt

Minden nyáron elhangzik: régen nem volt ilyen meleg. Ez az állítás egyszerre tűnik nyilvánvalóan igaznak és meglepően nehezen ellenőrizhetőnek. Meteorológiai állomásból kevés van, azok a levegőt mérik árnyékban, és nagyon kevés gyakorlati utalást tartalmaznak arra, miért elviselhetetlen a Nagykörút, miközben ugyanazon a délutánon a budai hegyekben egészen kellemes az idő. A műholdak viszont 1984 óta fényképezik infravörösben hőkamerával az egész Földet, így Magyarországot és Budapestet is, néhány tíz méteres felbontásban. Ezekből az adatokból pedig egészen hamar mérhetővé, kiszámíthatóvá válik, hogy negyven nyár alatt mennyit forrósodtak Budapest felszínei, sőt, még az is, hogy ez a felmelegedés hol találkozik a városban élőkkel a leginkább, vagyis hol érinti a legtöbb embert.

Amit egy hőkamera lát az űrből

Mielőtt a térképekre térnénk, egy fontos dolgot érdemes tisztázni. A műholdak nem a levegő hőmérsékletét mérik, hanem a felszínét: az aszfaltét, a háztetőkét, a lombkoronáét, tehát az ezekről visszaverődő hőmérsékleti sugárzást. A kettő nem ugyanaz. Egy napsütötte autó motorháztetője vagy egy strand betonja lehet 50–60 fokos, miközben a levegő kellemes 30 fokos; a konyhában a serpenyő 200 fokra hevül, miközben a szoba 22 fokos marad. Ez a bizonyos felszínhőmérséklet (angolul land surface temperature, LST) olyan, mintha egy infravörös konyhai hőmérőt szegeznénk az egész tájra – az űrből. Azt mutatja meg, mennyire forró valami, ha hozzáérünk, nem pedig azt, hogy milyen meleg a levegő, ami körülvesz minket. A cikkben szereplő összes számérték ezt a felületi hőmérsékletet mutatja.

Negyven nyár, évente egy térképen

Az elemzés alapja a NASA és az amerikai földtani szolgálat (USGS) Landsat műholdcsaládja, amely 1984 óta megszakítás nélkül készít hőinfravörös felvételeket – ingyen, regisztráció nélkül, bárkinek. A hőérzékelők valódi felbontása 60–120 méter, a kész adatsort 30 méteres rácsra átszámolva teszik közzé. A nyers felvételekből azonban még nem lesz hőtérkép: egy-egy nyáron néhány tucat pillanatfelvétel készül, jórészt felhősen, a felhő pedig hideg, így ha bent marad a képben, hamis hűvös foltot hagy a térképen. A megoldás a türelem: egy nyárról akár 8-10 teljes városnyi képet is érdemes összegyűjteni, minden esetben kivágni a felhős képpontokat, és a nem felhős tiszta mérésének képpontonkénti mediánját számítva alkotni egy medián hőtérképet. Így született az elemzésben szereplő, évente és helyszínenként egy-egy letisztult térkép, amely a nyár jellegzetes arcát mutatja, nem pedig egyetlen szeszélyes délelőttét.

Az így épült, negyven évet átfogó képsorozat három nagyon különböző magyarországi helyszínt ölel fel – Budapestet, Paksot a Dunával és az atomerőművel, valamint a Velencei-tavat. A módszer minden részlete megtalálható eredeti, angol nyelvű tanulmányomban, az évről évre lapozgatható változat pedig az interaktív vizualizáción érhető el.

Elég a fenti ábra színeloszlására nézni – az évek során sötétből világossá válnak a színek, elviselhetőből forróvá melegszik a felszíni hőmérséklet. Ezzel párhuzamosan a számok is önmagukért beszélnek. Budapest városon belüli tipikus nyári felszínhőmérséklete az 1990-es években átlagosan 32,7 fok volt, a 2020-as években már 38,6 – közel hat fokkal több. Az utolsó három nyár pedig ennél is feljebb került: 2024-ben 40,7, 2025-ben 40,5, tavaly pedig 42,6 fok, ami az 1984-ig visszanyúló sorozat csúcsa. És ami legalább ennyire fontos: ez nem csak a városra igaz. Mindeközben a környező vidék felszíne alig fél fokkal maradt el ettől, vagyis nem a város emelkedett ki egyre jobban a környezetéből, hanem az egész táj forrósodott fel vele együtt. Nem minden felszín viselkedik viszont így: a Velencei-tó fölé érve a módszer előjelet vált. A víztömeg hatalmas hőtehetetlensége és párolgása miatt a tó felszíne átlagosan 9, 2026 nyarán már 14 fokkal hűvösebb, mint a körülötte szinte izzó szántóföldeké.

Kik élnek a felforrósodott részeken?

A felmelegedési térkép azonban csak a kérdés egyik felét válaszolja meg. Azt megmutatja, hol lett melegebb – arról viszont hallgat, hogy ki él ott. Egy izzó, de üres iparterület és egy ugyanannyira forrósodó, sűrűn lakott negyed a hőtérképen ugyanúgy néz ki, pedig az egyik urbanisztikai lábjegyzet, a másik pedig több tízezer ember mindennapja.

Ehhez fel kell osztani valahogy a várost környékekre. Kézenfekvő lenne ezt megtenni a kerületek vagy a hagyományos városrészek mentén– csakhogy azok méretben és alakban is nagyon különböznek egymástól, egy tízszer nagyobb egységet pedig nem lehet tisztességesen összevetni egy kicsivel. Ezért inkább egyforma cellákra vágtam Budapestet: 702 azonos méretű hatszögre (ez mondhatni iparági szabvány), egyenként nagyjából 0,7 négyzetkilométeresre, ami néhány háztömbnyi terület. A hatszög itt technikai részlet – az eszköz az Uber által nyílt forrásúvá tett H3 rácsrendszer –, a lényeg az, hogy minden egység pontosan ugyanakkora, és így bármelyik kettő könnyen összehasonlítható. Aki akarja, nyugodtan gondoljon rájuk szomszédságként. Minden ilyen egységre mutatót számot számoltam ki.

Az első, hogy mennyit melegedett a felszín húsz év alatt: a 2004-2008-as évek tipikus nyarát hasonlítottam a 2022-2026-oshoz. (Ez rövidebb és későbbi időablak, mint amelyen a fenti, kilencvenes évekhez mért 6 fok alapul, ezért ad kisebb számot.) A városi átlag így +2,3 fok, de a szélsőértékek messze esnek egymástól: –2,6 foktól egészen +8,8 fokig terjednek.

A második szám, hogy hányan laknak az adott hatszögben. Ehhez az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) GHS-POP nevű, globális és szabadon elérhető népességrácsát használtam, amely a népszámlálási adatokat 100 méteres cellákra osztja szét. Ezen adatok alapján1,86 millióan élnek a 702 budapesti hatszögben – az üres erdei celláktól egészen addig az egyetlen belvárosi hatszögig, amelyben 23 409-en laknak. Ennél találhatunk pontosabb népszámlálási adatokat is, ám a trendeken ez (sajnos) nem sokat javítana.

És itt jött az első meglepetés: a két térkép szinte egymás ellentéte. A leggyorsabban melegedő hatszögek a város keleti és déli peremén találhatók, szinte üresen – a rekorder, a +8,8 fokot produkáló rákoscsaba-újtelepi cella 239 lakost számlál, a második és harmadik helyezettben pedig tizenketten, illetve huszonhatan élnek. A műhold csak a hőmérsékletet látja, de a kézenfekvő gyanúsított a beépülés, például füves-szántós területek helyén felbukkanó ipari parkok és logisztikai csarnokok. Eközben a sűrű belső kerületek nagy része alig mozdul a felmelegedési térképen – a legegyszerűbb magyarázat szerint azért, mert ami 2004-ben is beton és aszfalt volt, azt most is az. Érdekesség, hogy egyre többet hallunk a város zöldítéséről – időnként még példákat is látunk rá, ezek ellenére is zajlik a melegedés, vagyis az eddigi tevékenység sajnos csak tompítja a melegedés hatását.

A hőkitettségi index

Az előző két adatsor szinte egymás ellentéte – és éppen ez tetszi a kettő metszetét igazán érdekessé: hol forrósodik a város ott, ahol sokan is laknak? Ennek megragadására egy szándékosan egyszerű hőkitettségi indexet készítettem – nem klímakutatói precizitással, hanem a fizikus körökben megszokott egyszerűsítéssel. Minden egyes hatszögre kiszámoltam, hogy a felmelegedése, illetve a lakossága hol áll a 702 cella rangsorában (0 és 1 közé skálázva: 0 a lista alja, 1 a teteje), majd a két helyezést összeszoroztam. Így könnyen láthatóvá tehető, hogy hol melegedett a környék, és hol élnek sokan egyszerre. Hiszen ilyen téren a szorzás könyörtelen: magas pontszámot csak az a hatszög kaphat, amelyik mindkét listán elöl áll. Egy izzó, de üres vasúti terület nullához közeli értéket kap, ahogy egy sűrűn lakott, de nem melegedő Duna-parti tömb is.

Nézzük, mi marad a szorzás után! Egy jól kirajzolódó sáv Pest belső részén. A legmagasabb pontszámú budapesti hatszög (0,90 a maximális 1-ből) Újlipótvárosban van: 12 368 lakos 0,7 négyzetkilométeren, olyan talajtakaróval, amely húsz év alatt öt fokot melegedtek. Közvetlenül mögötte az Istvánmező és a Kerepesdűlő környéki cellák következnek – a Keleti pályaudvar és a Puskás Aréna közti, stadionokkal és vasúttal teli sáv, ahol a felszín melegedése egybeesik a nagyszabású átépítésekkel –, majd a józsefvárosi Magdolnanegyed, az óbudai Újlak és a zuglói Törökőr. Összeadva pedig kifejezetten koncentrált a kép: a 702-ből mindössze 43 hatszög (azaz kb. 6%) ér el 0,6 feletti pontszámot, mégis több mint 350 ezer ember él bennük (azaz kb. 19%) – nagyjából minden ötödik budapesti.

A skála túlsó végén pedig ott az elemzés legbiztatóbb meglepetése: néhány szép számban lakott hatszög egyenesen lehűlt. Krisztinaváros, Csillaghegy, Békásmegyer egy-egy cellája – több ezer lakossal – ma 2–2,6 fokkal hidegebb felszínű, mint húsz éve. Ezen a ponton csak spekulatív magyarázattal tudok szolgálni – könnyen lehet, hogy a zöldítő programok, a lombkorona gyarapodása áll a jelenség mögött. A tanulság mégis az, hogy bár a város nagyobb része melegszik, mégsem lehetetlen hűvös helyet találni vagy létrehozni, sőt, néhány jó példa már most is látható a térképen.

A hatszöges elemzés minden lépése – kóddal, ellenőrzésekkel együtt – szintén megtalálható az eredeti tanulmányban, a három réteg pedig szabadon kapcsolgatható az interaktív vizualizáción.

Mire jó ez, és mire nem?

A kitettségi térkép legfontosabb tulajdonsága éppen a koncentráltsága. Egy városszintű felmelegedési térkép annyit mond: minden egyre melegebb – ami igaz, csak éppen nem lehet mit kezdeni vele. Egy kitettségi térkép ezzel szemben prioritási listát ad a várostervezés kezébe: azokat a konkrét negyedeket, ahol a faültetésre, a világos „hűvös tetőkre” és az árnyékolt közterekre fordított minden forint a legtöbb emberhez jut el.

Fontos ugyanakkor kiemelni a módszer korlátait is. Ez felszínhőmérséklet, nem léghőmérséklet, és nem egészségügyi kockázati térkép – egy valódi sérülékenységi elemzés az életkort, az egészségi állapotot és a hűtéshez való hozzáférést is súlyozná, ezeket pedig műholdról nem látni. A Landsat ráadásul délelőtt fényképez, vagyis a délutáni hőségcsúcs és az éjszakai, alvást rabló hőtárolás sem szerepel a adatok között. A GHS-POP pedig az éjszakai, lakóhely szerinti népességet modellezi – a nappali Budapest, irodanegyedeivel és közlekedési csomópontjaival, egészen másképp nézne ki. Ugyanakkor ezek mind-mind olyan komponensek, amelyekre ma már egyaránt léteznek elérhető adatforrások és tudományos módszertanok.

A szerző adattudós, fizikus. A cikkben bemutatott elemzések angol nyelvű eredetije és interaktív térképei a szerző The New Science of Maps című blogján jelentek meg.