Szombaton, szeptember 5-én helyi idő szerint 22:12-kor „amikor napfény utolsó kékes árnyalatai is eltűntek a késő nyári égboltról” az észak-norvégiai Andøya Űrrepülőtér elstartolt és 7 perccel később pályára állt a Spectrum hordozórakéta – olvasható az ArsTechnica beszámolójában.

„Néhány éven belül elértük azt, ami az európai űriparnak évtizedekbe telt” – idézi a lap Daniel Metzlert, az Isar Aerospace vezérigazgatóját, aki szerint a „hordozórakéták a globális űripar legszűkebb keresztmetszetét jelentik, de mától kezdve valódi alternatíva áll rendelkezésre a kereskedelmi és intézményi ügyfelek részére, már Európa is szuverén hozzáféréssel rendelkezik az űrhöz”.

Mint korábban részletesen megírtuk, az Isar Aerospace kalandos utat járt be addig, amíg első űrrakétája megérkezett az Andøya űrközpontba, ahonnan 1962 óta indítanak légköri repülést folytató rakétaszondákat, valamint szuborbitális rakétákat. Metzler évekkel ezelőtt a Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) hallgatójaként egy 40 fős csapatot vezetett, ami rakétamotorokat és rakétaszondákat épített. A mérnök összeállt két másik hallgatóval: a SpaceX által szervezett első Hyperloop versenyen győztes csapat tagjával, Josef Fleischmannal és Markus Brandlel, és elkezdtek még az egyetemen rakétaalkatrészeket építeni.

Aztán 2018-ban megalapították a Münchenen átfolyó Isarról, a Duna egyik mellékfolyójáról elnevezett űrstartupot. A cég eddig 400 millió eurónyi (159 milliárd forintnyi) befektetést szedett össze, amivel túlszárnyalta a rivális európai rakétaindítással foglalkozó startupokat. Bár a Spectrum fejlesztési költségét nagyrészt magánpénzekből állták, a cég több millió euró támogatást kapott az Európai Űrügynökségtől (ESA), a német kormánytól és a NATO innovációs alapjától is.

A 28 méter magas és 2 méter átmérőjű Spectrum 1 tonna rakományt képes alacsony Föld körüli pályára állítani. Az űrrakéta teljesítménye ezzel jelentősen meghaladja a Rocket Lab Electron rakétájáét, és nagyjából a Firefly Aerospace Alpha rakétájához mérhető. Mind az Electron, mind az Alpha kis méretű műholdak világűrbe juttatására szolgál, amik általában 100-500 kilogramm tömegűek, vagy akár annál könnyebbek lehetnek.