A lepkék szárnyának mintázata mozgással kombinálva olyan félrevezető mozgásjeleket képez, ami miatt a rovarra vadászó ragadozók képtelenek megítélni a lepke haladási irányát és sebességét – állítják a kutatók a Nature podcastjában. „A lepkeszárnyak rugalmas felületek, amelyek összecsapódnak és szétnyílnak, miközben repülés közben nyolcas alakú pályán előre és hátra is elfordulnak. Ez a mozgás azt jelenti, hogy az elülső szárnyakon keresztben húzódó csík a lefelé irányuló szárnycsapás során láthatóan és lassan lefelé mozoghat” – idézi a Reuters Jolyon Trosciankot, az angliai Exeteri Egyetem professzorát, a kutatás vezetőjét.

Korábbi zebrákkal, kígyókkal és gyíkokkal végzett kísérletekben már vizsgálták kutatók a feltűnő mintázatok által létrehozott mozgási illúziókkal, azonban ezek a kutatások a szárnyak és végtagok okozta mozgási mintázatok jelentőségét nem vették figyelembe. A mozgási illúziók vizsgálatához a kutatók száz emberi önkéntest toboroztak, akikkel háromezer virtuális lepkefogási kísérletet végeztettek el. A kísérletből kiderült, hogy a résztvevők rendszerint sikertelenül „kapták el” azokat a rovarokat, amelyek mintázata alapján erősebb vizuális megtévesztést jósolták előre a kutatók.

Ugyanakkor egyes lepkefajok nem kifejezetten a mozgással és a mintázatokkal létrehozható megtévesztéssel védekeznek a ragadozók ellen, hanem feltűnő színeikkel jelzik környezetüknek, hogy a rovar mérgező. Troscianko szerint további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy a lepkékre potenciálisan vadászó madarak látását is megvizsgálják, amelyek eredményeit technológiai fejlesztésekhez is felhasználhatják. „Leginkább annak feltárása lelkesít, hogy modelljeink mennyire lehetnek hasznosak a közlekedésbiztonság javításában, valamint a beépített környezetben jelentkező kellemetlenség és stressz csökkentésében, ahol a villogó, mozgó és csíkos tárgyak kárt vagy veszélyt okozhatnak" mondta Troscianko.

Kapcsolódó cikk:

Nincs bombabiztos recept a beporzók védelmére

Vajna Tamás tudomány szeptember 7.

Az Ökológiai Kutatóközpont által vezetett átfogó európai vizsgálat szerint a hatékony beavatkozásokat az adott élőhelyhez és az ott élő fajok igényeihez kell igazítani.