Az Atlanti-óceánt biztosan átszelő lepkék maguktól legfeljebb 780 kilométert tudnának megtenni, fél életüket kitöltő utazásuk így kontinenseket összekötő légi folyosók jelenlétére – és kedvező széljárásra – utal.
Az Ökológiai Kutatóközpont és a MATE kutatói több éven át vizsgálták, miként befolyásolja a vadméh-, zengőlégy- és lepkefajok jelenlétét a biodiverzitás tartósabb növelése.
Az Exeteri Egyetem kutatói megfigyelték, hogy a nagy ökörszemlepkék szárnyán annál kevesebb pötty található, minél melegebb időben fejlődnek ki. Mivel egyre nagyobb a hőség, várhatóan egyre kevesebb lesz a pötty is.
Ez nemcsak a szemkápráztató pillangók ritkulásával járhat, de a beporzásra és a hernyóval táplálkozó madarak túlélésére is hatással lehet.
Bár sokáig úgy tartották, hogy a mutatós rovarok Ázsiában fejlődtek ki, a legfrissebb filogenetikai vizsgálatok más eredményre vezettek.
A jelenleg is zajló rovarapokalipszis közepette örvendetes fejlemény, hogy Észak-Németországban és Belgiumban is másodlagos ökológiai élőhelyekre leltek az ezüstös boglárkák és a barna szemeslepkék.
A tudósokat hosszú időn keresztül foglalkoztatta, hogy miért lehet az egyik évben rengeteg vándorlepke, a következőben pedig miért esik vissza drasztikusan a számok. Az Exeteri Egyetem kutatói 21 év adatai alapján úgy gondolják, hogy a szubszaharai esőket mindig nagyobb rajzás követi.
A denevérészlelések száma 2,5-szeresére nőtt a tavalyi évhez képest, de a mókusok, őzek és sünök is visszavették a területeiket az emberektől, miután lezárták az országot.